Seite 29 [29]
AZ EGYHÁZI ÉV
valamint a zsidó és keresztyén liturgikus hagyományból táplálkozó ünnepér¬
telmező zsoltárok teljesen elhallgatnak a sablonos, teológiai összefüggéseket
felismerni képtelen, szavak és nem kontextusok keresésén alapuló , énekválasz¬
tás" következtében? — az ún. , Ige egyházában".""
Térjünk azonban vissza a korábban felvetettekhez, és vizsgáljuk meg röviden
Luther gyakorlatát! Wittenbergben minden vasár- és ünnepnap, valamint min¬
den hétköznap több istentisztelet volt, ?" ahol — a résztvevők számától és össze¬
tételétől függetlenül — lehetőség és kötelesség volt az igehirdetés." A hétköznapi
reggeli (hajnali) és esti istentiszteleteken egyfajta folytatólagos, a hét napjaira
elosztott rendszer szerint bibliaolvasás (lectio continua) és magyarázat" folyt,
ami a gyülekezet egészének hitbeli oktatását is szolgálta. A vasár- és ünnep¬
napi istentiszteleteken pedig felváltva prédikált az adott alkalomhoz kötődő
bibliai szakaszokról: a kora reggeli istentiszteleten az epistoláról, a főistentisz¬
teleten az evangéliumról, a délutáni istentiszteleten (vespera) folytatólagosan
ószövetségi szakaszról.?? Semmiféle egyoldalúsággal nem lehet vádolni.
23° V6. FEKETE 1997a, 15-17.; FEKETE 2000b, 140-145.
A fenti két fejezetben targyalt problémakhoz lasd Karasszon Dezsé tovabbvivé gondolatait,
vo. in: Kis 2012, 113-121.
Reggeli imaóra 4 vagy 5 órakor, esti 5 vagy 6 órakor, valamint déli igény szerint ebéd után.
BIERITZ 2004, 618-619.
»Es ha aztan az ilyen naponkénti istentiszteleteken nem is jelenhetnék meg az egész gyiile¬
kezet, a papok és növendékek, s főkép ez utóbbiak, mégis tartsák meg azokat, mivel csak így
lehet belőlük jó prédikátorokat és lelkipásztorokat reményleni. S arra kell őket inteni, hogy
ezt önként, nem kényszerítésből s kelletlenül, sem ideig vagy örökkévaló jutalom reményében
tegyék, hanem egyedül az Isten dicsőségére s felebarátjaik javára." LUTHER 1523, 62. Joggal
várja el és reméli Luther, hogy ezek később az imádsággal, a liturgiával való szoros kapcsolat
következtében jó prédikátorok és lelkipásztorok lesznek. Vö. BIERITZ 2004, 619.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a lectio continua a szó eredeti értelmében folytatólagos
(istentiszteleti) felolvasást jelent. A lectio continua önmagában véve még nem textusválasztási
vagy prédikációs módszer, hanem a lectio continua alapján is lehet prédikálni. Ez a fogalmi
tisztázás különösen fontos jelenlegi egyházi párbeszédeink és vitáink vonatkozásában, vala¬
mint arra tekintettel, hogy a Biblia felolvasása mai egyházi és istentiszteleti gyakorlatunkban
valójában teljesen marginalizálódott jelenség. Pedig: , Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik
hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő
közel van." (Jel 1,3)
28 V6. LUTHER 1523, 55-64.; LUTHER 1526, 433-488.; BIERITZ 2004, 622.; BIERITZ 2005, 66-67.;
HAFENSCHER 2010/2011, 146-147.; BENKÖ 2010, 164.; HAFENSCHER 2012, 172-176., 181-182.
Reggel az evangéliumról, délután pedig az epistoláról prédikálhat a lelkész, de választhat
egy vagy két (bibliai) könyvet is, amit hasznosnak vél. Másutt azt írja Luther, hogy minden nap
tartsanak tanítást (lectzen): reggel az Ó- vagy Újtestamentumból, este is ugyanígy. A hétköz¬
nap kora reggeli istentiszteleten ajánlja az Ószövetség folyamatos és folytatólagos olvasását:
a lelkész vegyen egy vagy két fejezetet vagy akár egy felet, amíg végére nem ér az olvasásnak,
majd a felolvasott szakaszt magyarázni is szükséges. Miután befejezte az egyiket, folytassa egy
másik könyvvel. Esténként hasonló módon az Újszövetség olvasását és magyarázását ajánlja
Luther (vasárnaponként a mise epistoláját). Megfigyelhető, hogy több írásában foglalkozik a
28