Oldal 26 [26]
OCR
1. BEVEZETÉS figyelemfelhívő , ráadásként" (Beigabe) közli a liturgikus könyv függelékében (Liturgischer Kalender) az egyházi év klasszikus felosztását, vasár- és ünnepnapjait, ezek elnevezését,!! a több évre elosztott, bevett perikópákat, az egyes napokhoz kapcsolódó egyéb bibliai szövegeket (verba sollemniaként felfogható bevezető igeverset is), énekjavaslatokat, egy-egy rövid kollektát, a Heidelbergi Kátéból az adott napra kiválasztott és ajánlott egy vagy tobb kérdés-feleletet.” Hasonló példát találunk Hollandiában is, ahol szintén nagyon komoly teológiai, liturgiai és areformátus hagyományban eddig kevésbé jellemző, elmélyült liturgiatörténeti kutatások és szakkönyvek mellett az elmúlt évtizedekben egy új, kétkötetes ágendát adtak ki. Ennek egyik kötete szintén a teljes egyházi év vasár- és ünnepnapjának fent említett propriumát tartalmazza" további lehetséges bibliaolvasási és igehirdetési rendekkel. Meg kell még említenünk a mindehhez társuló komoly egyházzenei és himnológiai munkát is: a kántor- és egyházzenész-képzés is irigylendő szintemelkedésen ment keresztül az elmúlt több évtizedben. Az újonnan és magas szinten kiképzett munkatársak tudásukat állásba kerülve kamatoztathatják, ami az egyház és a gyülekezet istentiszteleti életére jótékony hatást fejt ki." Svájci testvéregyházainkban is töretlenül folyik a liturgiai és liturgiatörténeti kutatás, itt is hasonló fejleményekre figyelhetünk fel, mint német és hollandiai testvérközösségeinkben (himnológiai és egyházzenei téren is). Összességében annyit még meg kell állapítanunk, hogy nyugati testvéregyházainknak sokkal nagyobb lépést kell(ett) tenniük az önvizsgálat és öneszmélődés útján, mint nekünk (kellene). Az a fajta liturgiai egysíkúvá válás és beszűkülés, valamint az egyházzenei örökségtől való leválás, ami hozzánk egy évszázaddal később, a késő XVIII. század táján — ért el és némileg lassabban folyt le, náluk hamarabb, gyorsabban és átfogóbban ment végbe. Mégis (vagy ennek ellenére?) az egyetemes keresztyén örökséggel való szembesülés és annak felvállalása sokkal könnyebben történt és történik nyugati testvéreinknél. Talán sokan úgy érzik soraink között, hogy a magyar és nemzetmegtartó, nemzetmegmentő egyház - valljuk be, a maga nemében romanticizált — eszménye sérül, ha erre az útra lépnénk. Számomra és sokak számára pedig éppen az a kérdés, hogy ez a fent nevezett egyház, azaz a mi egyházunk mennyiben és hogyan tudja egyúttal és egyenértékűen vállalni, hordozni és kifejezni keresztyénségét és egyetemességét. Értelemszerűen és kézenfekvő módon a lutheránus mintát követik. 12 RL 2010, 561-609. V6. MEYER-BLANCK 2011, 406. A PKN mint viszonylag fiatal egyházszervezeti forma a két klasszikus történelmi református egyház mellett magába foglalja a kis létszámú lutheránus egyházat is. 4 Vö. részletesebben: PAP 2012a.
