Seite 25 [25]
AZ EGYHÁZI ÉV
Habár nehéz az olvasmányrendek keletkezésének történeti összefüggéseit
pontosan megállapítani, beazonosítani, annyi bizonyos, hogy az utókor számá¬
ra csupán ,csonkított" vagy kiragadott és rögzült rendként (perikópa?) eszlelhe¬
tő rendszer mögött a keresztyén egyház folyamatos bibliaolvasási és bibliama¬
gyarázási rendszerét kell látnunk és feltételeznünk. A későbbi egységesítések,
változtatások, ill. bővítési szándékok általában az egyházi év szakaszainak adott
gondolatiságából táplálkoztak, ill. arra kívántak reflektálni, az olvasmányren¬
dek elválaszthatatlanok az ünneptörténettől, a liturgiatörténettől, a prédikációs
gyakorlattól.
A kötött istentiszteleti olvasmányrendek alapvető átrendezése, változtatása,
ill. a meglévő olvasmányrendek átvétele vagy újak alkotása szükségszerűen
pozitív vagy negatív irányban befolyásolhatja az adott közösség, egyház litur¬
gikus évvel kapcsolatos álláspontját, felfogását és gyakorlatát." Ha a lutheránus
egyházak átvennék az 1969-1970-ben bevezetett új római olvasmányrendet,
akkor ez egyértelműen együtt járna az egyházi év római mintára való átrende¬
zésének és átértelmezésének kényszerével is." A jelen munka további részeiben
az ilyen jellegű oda-visszamozgásokra több példát találhatunk, kiemelném ezek
közül a kortárs magyar metodista ajánlást, ami saját korábbi gyakorlatuktól
való elmozdulásként értékelhető, még akkor is, ha a II. Vatikáni Zsinat utáni
naptárrendezés nem teljesen következetes és sokszor kritikátlan átvételéről van
szó." Az új római naptárhoz való kapcsolódás áttételes, egyúttal kétségkívül az
angol-amerikai testvéregyházak anglikán tendenciákból táplálkozó liturgikus
könyveinek és gyakorlatának többé-kevésbé sikeres átvételeként értelmezendő."
A három németországi református egyház által kiadott legújabb jelen¬
tős istentiszteleti rendtartás (Reformierte Liturgie, 1999)" tekintélyes és
Perikópák, azaz körülvágott, körülfaragott szentírási szakaszok. Habár a kifejezést szentírási
részletek/szakaszok jelzésére már a korai századokban használták, az istentiszteleti olvas¬
mányokra csupán a XVI. századtól alkalmazzák. Vö. MKL X., 838-840.; BERGER 2008, 393.;
Csıky 1914, 122-127.
5 "Vö. BENKŐ 2010, 161-162.
Az egyházi év történeti rendszerét leginkább a lutheránus közösségek őrzik manapság, azt
reméljük, hogy emellett ki is fognak tartani a jövőben is. Az anglikán egyházak sokrétű gyakor¬
latában is felfedezhető ez a közös örökség, de az anglikánoknál erőteljesebben érvényesül a II.
Vatikáni Zsinat hatása liturgikus téren is, mint az evangélikus egyházakban. Vö. HAFENSCHER
2010, 307.; OSKAMP-SCHUMAN 2001, 121.
Minden esetben kérdéses, hogy az ilyen és hasonló központi dokumentumok, ajánlások meny¬
nyire érvényesülnek egy-egy adott, konkrét gyülekezeti és/vagy lelkészi szituációban.
8 V6. pl. BCW 1993, 1035-1048.
Az elmúlt néhány évszázad fényében feltűnő és református kontextusban mindenképpen fi¬
gyelemreméltó, hogy az új istentiszteleti rendtartás címében megtalálható a liturgia kifejezés.
Vö. MEYER-BLANCK 2011, 405.
10 Ismertetését lasd: MEYER-BLANCK 2011, 404-407.
24.