Oldal 19 [19]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV kereteit és célkitűzéseit. Ezek közül az első az ünnep teológiai, vallástörténeti, egyháztörténeti, (hatályos) alkotmányjogi, közjogi, munkajogi értelmezése, ezek összefüggései, ellentmondásai és anomáliái." A másik nagy témakör az ünnepnevek etimológiája és helyesírása, amit szintén nem fejthetek ki részletesen. Csupán jelzem, hogy a hatályos helyesírási szabályzat szerint az ünnepek, nevezetes napok stb. megnevezéseit kis kezdőbetűvel kell írni. , Akkor is kisbetűs a szókezdet, ha az ünnepnek vagy az eseménynek nagyon erős a pozitív érzelmi töltése: például karácsony vagy anyák napja." A helyesírási szabályzat kommentátorai mégis megjegyzik, hogy pontosan ez az erős pozitív töltés befolyásolja az informális írásgyakorlatot , az akadémiai szabályozás ellenében". A magyarázat szerint ez különösen az , egyházi eredetű ünnepek rögzítésekor gyakori: Karácsony, Húsvét, Mindenszentek, Pünkösd, Virágvasárnap, Ramadán, Pészah stb. A jelenség ortográfiai szempontok szerinti definíciója a következő: , érzelmi alapú nagy kezdőbetűsítés".? E téren (is) különösen furcsa az egyházi, ill. az egyházi kiadású sajtó bevett, tudatos gyakorlata, miszerint a kiemelt jelentőség és a helyesírási praxis nyitva hagyott lehetősége ellenére az ünnepek jelölése és írásmódja tekintetében abszolút értelemben véve a jelentéstöbbletekből kivetkőztetett vulgáris purizmus uralkodik. Pedig sajtónkban még magyarázatra sem szorulna az ún. , érzelmi alapú nagy kezdőbetűsítés" alkalmazása, ? éppen ezért szembetűnő — helyesírási szempontból is - pl. a „Facebook-böjt” (sic!) propagäläsa.°* A harmadik nagy összefüggés az egyházi év és a komplex értelemben vett egyházzene egymásrautaltsága. Olykor érintek egyházzenei és himnológiai 31 A fennálló anomáliákat részletesen ismertette: DÉRI 2009/2010, 131-138. 32 LACZKÓ-MÁRTONFI 2006, 139. , [...] ma már a hónapneveket kis kezdőbetűvel írjuk; ugyanez állaz ünnepekre is (húsvét, pünkösd, karácson stb.), kivéve azokat, amelyek más szempont alá esnek (pl. Urnapja, Kisasszonynapja stb.).” BABIK 1891, 272. Éppen ezért rendkívüli módon elgondolkoztató és megdöbbentő a Reformátusok Lapja 2012. évi utolsó, összevont számában olvasható Anyanyelvi kapuőr rovat írásának tendenciája és konzekvenciája, ahol a következőket olvashatjuk: ,,[...] semmivel sem csökkenti az ünnep emelkedettségét, fennkölt, magasztos hangulatát, nem esik sérelem szentségén, ha — a helyesírás szabályait betartva — kis kezdőbetűvel írjuk a nevét. Tehát például advent időszakában áldott karácsonyt kívánunk rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek. A magyarban csak a tulajdonnév nagy kezdőbetűs, az ünnepek - tekintve, hogy köznév mindannyi - kisbetűvel íródnak, például: újév, vízkereszt, március tizenötödike, virágvasárnap, húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, augusztus huszadika, október huszonharmadika. [...] Tehát — az erős pozitív érzelmi töltésüktől függetlenül — az ünnepek kis kezdőbetűsek. Ám épp az emocionális tartalom magyarázza a nagybetűs írásmód terjedését, főleg a szakrális tartalmú, az egyházi, az egyházi eredetű ünnepek írásában. Az Osiris-féle Helyesírás állásfoglalása szerint e nyelvi jelenséget, az »erzelmi alapü nagy kezdöbetüsitest« az informälis (vagyis a nem hivatalos, magánjellegű) írásgyakorlat szempontjából — nem hibáztathatjuk." ARANY 2012, 8. Már csak annyit kívánhatunk, hogy bárcsak mindenben ennyire konzekvensek lennénk! 32 BAGDÁN 2011, 12. 18
