Oldal 19 [19]
AZ EGYHÁZI ÉV
kereteit és célkitűzéseit. Ezek közül az első az ünnep teológiai, vallástörténeti,
egyháztörténeti, (hatályos) alkotmányjogi, közjogi, munkajogi értelmezése,
ezek összefüggései, ellentmondásai és anomáliái."
A másik nagy témakör az ünnepnevek etimológiája és helyesírása, amit szin¬
tén nem fejthetek ki részletesen. Csupán jelzem, hogy a hatályos helyesírási
szabályzat szerint az ünnepek, nevezetes napok stb. megnevezéseit kis kezdőbe¬
tűvel kell írni. , Akkor is kisbetűs a szókezdet, ha az ünnepnek vagy az esemény¬
nek nagyon erős a pozitív érzelmi töltése: például karácsony vagy anyák napja."
A helyesírási szabályzat kommentátorai mégis megjegyzik, hogy pontosan ez
az erős pozitív töltés befolyásolja az informális írásgyakorlatot , az akadémiai
szabályozás ellenében". A magyarázat szerint ez különösen az , egyházi eredetű
ünnepek rögzítésekor gyakori: Karácsony, Húsvét, Mindenszentek, Pünkösd, Vi¬
rágvasárnap, Ramadán, Pészah stb. A jelenség ortográfiai szempontok szerinti
definíciója a következő: , érzelmi alapú nagy kezdőbetűsítés".? E téren (is) külö¬
nösen furcsa az egyházi, ill. az egyházi kiadású sajtó bevett, tudatos gyakorlata,
miszerint a kiemelt jelentőség és a helyesírási praxis nyitva hagyott lehetősége
ellenére az ünnepek jelölése és írásmódja tekintetében abszolút értelemben
véve a jelentéstöbbletekből kivetkőztetett vulgáris purizmus uralkodik. Pedig
sajtónkban még magyarázatra sem szorulna az ún. , érzelmi alapú nagy kezdő¬
betűsítés" alkalmazása, ? éppen ezért szembetűnő — helyesírási szempontból
is - pl. a „Facebook-böjt” (sic!) propagäläsa.°*
A harmadik nagy összefüggés az egyházi év és a komplex értelemben vett
egyházzene egymásrautaltsága. Olykor érintek egyházzenei és himnológiai
31 A fennálló anomáliákat részletesen ismertette: DÉRI 2009/2010, 131-138.
32 LACZKÓ-MÁRTONFI 2006, 139. , [...] ma már a hónapneveket kis kezdőbetűvel írjuk; ugyanez
állaz ünnepekre is (húsvét, pünkösd, karácson stb.), kivéve azokat, amelyek más szempont alá
esnek (pl. Urnapja, Kisasszonynapja stb.).” BABIK 1891, 272.
Éppen ezért rendkívüli módon elgondolkoztató és megdöbbentő a Reformátusok Lapja 2012.
évi utolsó, összevont számában olvasható Anyanyelvi kapuőr rovat írásának tendenciája és
konzekvenciája, ahol a következőket olvashatjuk: ,,[...] semmivel sem csökkenti az ünnep emel¬
kedettségét, fennkölt, magasztos hangulatát, nem esik sérelem szentségén, ha — a helyesírás
szabályait betartva — kis kezdőbetűvel írjuk a nevét. Tehát például advent időszakában ál¬
dott karácsonyt kívánunk rokonainknak, barátainknak, ismerőseinknek. A magyarban csak
a tulajdonnév nagy kezdőbetűs, az ünnepek - tekintve, hogy köznév mindannyi - kisbetűvel
íródnak, például: újév, vízkereszt, március tizenötödike, virágvasárnap, húsvét, áldozócsütörtök,
pünkösd, augusztus huszadika, október huszonharmadika. [...] Tehát — az erős pozitív érzelmi
töltésüktől függetlenül — az ünnepek kis kezdőbetűsek. Ám épp az emocionális tartalom ma¬
gyarázza a nagybetűs írásmód terjedését, főleg a szakrális tartalmú, az egyházi, az egyházi
eredetű ünnepek írásában. Az Osiris-féle Helyesírás állásfoglalása szerint e nyelvi jelenséget,
az »erzelmi alapü nagy kezdöbetüsitest« az informälis (vagyis a nem hivatalos, magánjellegű)
írásgyakorlat szempontjából — nem hibáztathatjuk." ARANY 2012, 8. Már csak annyit kíván¬
hatunk, hogy bárcsak mindenben ennyire konzekvensek lennénk!
32 BAGDÁN 2011, 12.
18