Seite 17 [17]
AZ EGYHÁZI ÉV
gyülekezet életébe is beszivárgott: sorozatban lehet hallani az adventi idő előtti
karácsonyváró rendezvényekről, a mennyiségileg megnyújtott előkészületi idő¬
ről, majd utána a keserű tapasztalásról, miszerint minden sikerült, csak éppen
az ünnep maradt el.?
Másrészről megállapíthatjuk azt is, hogy vízválasztón vagyunk, ha még nem
léptünk túl azon a jól körvonalazható határvonalon, ami az egyház és az egyé¬
nieskedő, szubjektív, beszűkült szellemi értékrendet követő szektásodás között
húzódik meg.? Kérdés, hogy egy , új egyház" vagy egy új vallási közösség szü¬
letésének óráit éljük-e át mostanság. Egyháztörténeti tény, hogy a lex credendi
és a lex orandi kényes egymásrautaltságát és összefüggését nem lehet , büntet¬
lenül" megbontani, ? ugyanis a forma nem a tartalom szabadon lecserélhető
kerete vagy kísérőeleme.
[...] a format nem lehet a tradíció tartalmához megválasztani, ugyanis a forma ma¬
gából a tradícióból ered. Ráadásul a tradíció és a forma nem egyirányú kapcsolat,
melyben a forma pusztán közvetítő szerepet játszik a tartalom átadásában, nem ruha,
nem karneváli kosztüm, amelyet divatok és korok szerint válogatunk, és válogatás
után ráöltünk a tradicionális tartalmakra. [...] A tradícióban már benne foglaltatik
a forma is. [...] A forma nem külsősége a tradíciónak, hanem belső fogantatása."
Úgy tűnik, hogy a római katolikus egyházban évtizedek óta nyilvánvaló folya¬
matok félreérthetetlen párhuzama valósul meg egyházunkban is: az egyház¬
vezetés — ki tudja, hogy pontosan milyen szándékból - egyre nyíltabban a for¬
mátlanság önkénye felé nyitott? és a hitvallástalanság irányában elkötelezett
MIHÁLYI Gilbert már a "70-es évek végén az alábbi figyelmeztető sorokat fogalmazta meg, amit
azóta már Magyarországon is ekként élünk át és tapasztalunk meg. , Valóban hármas advent
van: a történelmi, a jelenben itt és most történő és az eszkatologikus Úrjövet. A híveket továbbá
kellően elő kell készíteni arra, hogy ebben a szekularizált világban bensőségesen megélhessék
az adventi időszak hármas vonatkozásának szellemét. Az üzleti, kereskedői világ ugyanis —
legalábbis itt az Egyesült Államokban — már annyira korán kezdi a karácsonyi vásárt és ezzel
összefüggően a karácsonyi hangulatkeltést, de maguk a plébániák egyletei is annyira túl korán
rendezik karácsonyi ünnepségeiket, hogy megzavarják az advent liturgikus szellemét, és mire
megérkezik karácsony, már szinte túl vagyunk töltekezve az ünnep (nem vallásos, hanem
teljesen evilági) hangulatával." MIHÁLYI 1980, 195.
2 Vö. Szűcs 2012, 110.
23 Vö. MCGRATH 1995, 184.; GEFFROY 2011, 177.; HAFENSCHER 2012/2013, 227.; BÉKÉsi 2013,
77.; KELLER 2016, 24.
24 BÉKÉSI 2013, 77.
BÉKÉSI Sándor szerint , felelőtlen az az álláspont, amelyik ugyan megtartja a hitvallás tartalmi
részét, de a formának nem tulajdonít jelentőséget, sőt elhanyagolható függeléknek tartja azt,
vagy szembehelyezi a kultúrát az egyházzal, a tradíciót a hittel." BÉKÉsi 2013, 76.
16