Oldal 16 [16]
ELőszó
megteremthet olyan keretet és kereteket, amelyek meggazdagítják istentisztele¬
tünket és hitéletünket, megszilárdíthatják hitvallásunkat és Isten-ismeretünk
mélyüléséhez vezethetnek, de jótékony hatást fejthet ki az igehirdetés liturgikus
aktusként való újbóli felfedezésében, az imádságok tartalmának és mondani¬
valójának meggazdagításában.
A jelen munkában az egyházi év lehetséges református felfogásáról szólunk,
amely meggazdagíthat mindannyiunkat, hiszen az egyházi év , Krisztus pré¬
dikáció",? másrészről a Szentháromság Isten művéről vall e világ kontextusá¬
ban. Képes hordozni és kifejezni rítusaink és ünnepeink által öntudatunkat.
Szüntelenül figyelembe kell vennünk, hogy nem tehetünk úgy, mintha mindig
most alapulna az egyház. A semper reformanda elve" a múltba nézés kijózanító
eszmélődése nélkül nem alkalmazható, annak hiányában az említett tézis csak
arra használható, hogy személyes és közösségi felelősségünket a történelem¬
nélküliség és történetietlenség könnyed felelőtlenségével váltsuk fel, miközben
a bibliai hittudat történelmi távlatokból fakad. Liturgi(k)ai és egyházzenei kér¬
désekben ma számos ponton ennek tanúi vagyunk.
Össztársadalmi és összegyházi probléma, ill. jelenség, hogy a tradicionális
közösségek szétesésével az egyházi év, az ünnepek és a népi kultúra ,alap¬
vetően egészséges szimbiózisa is megbomlott"." A mai egyházi, gyülekezeti,
liturgikus ünnepszentelést — sajnos — alapvetően meghatározza és befolyásolja
az ünnep „eladhatösagänak” marketinges-üzleti gyakorlata, ami együtt jär az
egyre inkább korábban kezdődő ünnepi elökeszülettel, szezonnyitässal, rek¬
lámhadjárattal, majd az ünnep , eladása" után következő hirtelen lecsengéssel,
ill. kipukkanással. Ezen a szinten, ill. érdekeltségi nívón a konkrét tartalomnál
sokkal fontosabb a körítés, ahogyan látjuk ezt az elmúlt években saját magunk
köreiben is. Az üzleti motivációjú , ünneplés" akarva-akaratlanul átrendezte
és megbontotta a nagyünnepeket megelőző és követő, azaz teljesen körülölelő
naptári egyensúlyt: a hosszú, programokkal és tevékenységekkel teletűzdelt ad¬
venti és talan nagyböjti időszak után a , semmi" következik. Mindez az átlagos
18 Vö. RATZINGER 2002, 99-100.
5 Az ecclesia semper reformari debet — ahogyan CSEPREGI Zoltán figyelmeztet — , pszeudo-lutheri
szállóige köztudottan modern eredetű, és eszmeileg is az ún. második reformáció gondolatvi¬
lágában gyökerezik." CSEPREGI 2013, 280.
A reformare, reformatio szavak a , reformáció korában", azaz a XVI. században jogi terminus
technicusként éltek, elsősorban jogi értelemmel bírtak. A szócsalád , eredeti normákhoz való
visszatérést vagy egyszerűen a kodifikált érvényes előírásokat" jelentette, az egyházi nyelv¬
ben az elért eredményeket fejezte ki és , nem a változtatás szándékát". A német humanisták
számára a reformare és a renasci, megújítás és újjászületés szinonimákká váltak. CSEPREGI
2013, 280. A reformáció szó értelmének és használatának vonatkozásában lásd részletesen:
CSEPREGI 2013, 279-286.
20 ZALATNAY 2012, 46.