Oldal 13 [13]
OCR
AZ EGYHÁZI ÉV a gyakorlatban úgy csapódik le, hogy az igehirdetés teszi, alkotja az istentiszteletet és nem az ige. Ebből következik, hogy igehirdetés nélkül nincs ige, pedig valójában ige" nélkül nincs igehirdetés." Sőt még továbbmenve: praktikusan maga a prédikáció az istentisztelet." A református igehirdető vélt vagy valós szakmai tudása és képességei következtében szeret elmerülni bizonyos részletkérdésekben, szereti gondosan témáit megválasztani, témájához megfelelő aláfestő zenét (- egyházi ének) választani, de ezzel együtt és ennek ellenére megannyiszor megtörtént már az, hogy az ünnepnek látszó forgatókönyv mégsem lett pünkösdi vagy karácsonyi, adventi vagy nagyböjti istentiszteletté. A csak részletkérdéseket fejtegető és egyéb kortörténeti ismereteket közlő, ill. a mindig egyéni üzenetcsomagokká lebontott, feltálalt Kijelentés (ezt üzeni ma neked az Úr stb.) nem csupán istentiszteleti életünkben, hanem Istenről alkotott képünkben is, Isten-értelmezésünkben is káros torzulásokhoz és hangsúlyeltolódásokhoz vezet. Küldetésünk félreértése, valójában hiányos feladatteljesítés és öncél pl. Nagypénteken csak Pilátus politikai karrierjéről és jövőjéről, csak Pilátusné álmáról, Nagycsütörtökön csak a , Júdás jelenségről" és Péter személyiségrajzáról, Pünkösdkor csak az emberi élet pszichológiájáról, 2009 Nagyböjtje harmadik vasárnapján (március 15.) csupán a sajtószabadságról és a szabadságharcról, Karácsonykor csak Heródes viselt dolgairól és hírhedt kegyetlenségéről, a Bálám történet datálási kérdéseiről, általában pedig a lelkipásztor személyes világértelmezéseiről beszélni anélkül, hogy megértenénk küldetésünk valódi célját — még akkor is, ha e beszédek akár teológiailag, akár szellemtörténetileg helyes információkat tartalmaznak. Sajnos — bármennyire sértőnek találják némelyek — újból el kell mondani azt, amit már előttünk is elmondtak többen: lelkészeink — pontosan a teológiai képzés következtében - javarészt liturgiai analfabéták, amire még talán büszkék is, mivel mi nem , római áldozárok" vagyunk, a liturgika pedig egyszerűen , római tudomány". Vajon ez a tény részben nem szolgáltat magyarázatot arra, hogy $ Történeti értelemben az ige hirdetése értelemszerűen és elsőrendűen maga az ige felolvasása, proklamációja volt, amit megfelelő rítusok és liturgikus elemek készítettek elő és vettek körül. Minden mai gyakorlattal és elmélettel szemben azt kell hangsúlyoznunk és mintegy tételként megfogalmaznunk: keresztyén istentisztelet a maga formai gazdagságában létezik prédikáció nélkül, de nem létezhet ige nélkül. A református istentisztelet sincs ige nélkül. A keresztyén istentisztelet gazdag formai hagyománya és öröksége azt mutatja, hogy a főés mellékistentiszteleten a liturgikus elemként megszólaltatott bibliai szakaszok és bibliai zsoltárszövegek énekelt imádsága mellett akár egyetlen versnyi capitulum formájában az igét hirdették, azaz bibliai szakaszt olvastak. Minden elem az ige magyarázatának hermeneutikai valóságát jelenítette meg. 7 "Vö. Szűcs 2010, 19.; Szűcs 2012, 111. 8 V6. SzUcs 2012, 109-112.; Pap 2011m, 183. ° V6. Pap 2012/2013, 354-355. 12
