Page 224 [224]
A PSZICHOAKTÍVSZER-HASZNÁLATTAL ÉS -HASZNÁLÓKKAL KAPCSOLATOS TÁRSADALMI VISZONYULASOK ® 223
4. A PSZICHOAKTÍVSZER-HASZNÁLÓKKAL KAPCSOLATOS TÁRSADALMI
VISZONYULÁSOK VÁLTOZÁSA A MAGYARORSZÁGI FELNŐTT NÉPESSÉG KÖRÉBEN
A pszichoaktívszer-használókkal kapcsolatos társadalmi viszonyulások vonat¬
kozásában közel 20 éves időszak tendenciáit tudjuk felvázolni a Bogardus-ská¬
lán mért adatok segítségével. Ez a mérőeszköz az ADE-, illetve az OLAAP-vizs¬
gálatok során valamennyi korábbi adatfelvételi hullámában$ is felvételre került.
A vizsgálódás tárgyát jelentő társadalmi csoportok száma az elmúlt két adatfel¬
vételi körben bővült, míg 2001 és 2007 között csak kilenc csoporttal kapcsolat¬
ban (börtönviselt, kábítószeres, iszákos, LMBTO-t, cigány származású, AIDS¬
beteg, pszichiátriai kezelt, menekült, zsidó származású, nagycsaládos) került
felvételre a skála, addig az utolsó két adatfelvételben a fentieken túl még ren¬
delkezünk információval a hajléktalanokkal, a túlsúlyosokkal, a nyugdíjasokkal
és a marihuánahasználókkal kapcsolatos társadalmi távolság mértékéről is.
Ahogy az I.1. alfejezetben láttuk, az OLAAP 2019-es adatfelvétel eredményei
szerint aktuálisan a magyar társadalom a pszichoaktívszer-használókkal (iszáko¬
sok, marihuánahasználók, kábítószeresek) kapcsolatban — más társadalmi cso¬
portokhoz képest - kiemelkedően nagy társadalmi távolságtartást jelzett: a ma¬
gyarországi felnőtt népességben nyolcból hat-hét ember elutasító pozíciót foglal
el a pszichoaktívszer-használókkal kapcsolatos szomszédsági viszony esetén.
Az alábbiakban a 2001 és 2019 között készült adatfelvételek valamelyikében
vizsgált 14 társadalmi csoporttal kapcsolatosan kinyilvánított elutasítás mér¬
tékét mutatjuk be négy adatfelvételi év (2001, 2007, 2015, 2019) adatai alapján
(5. abra és 11. táblázat). A 2001 és 2007 közötti időszakban az akkor vizsgált 10
különböző társadalmi csoport közül hat esetében tapasztalhattunk 9599-os
megbízhatósági szinten hibahatáron túli enyhülést a szomszédsági viszony el¬
utasítása tekintetében, beleértve a kábítószer-használókat (esetükben 84,396-ról
(415) 79,1%-re (+1,5) csôkkent az elutasiték aránya) és az iszákosokat is (ahol
78,5%-r61 (+1,7) 73,8%-ra (+1,7) mérséklődött az arány). Ebben az időszakban
az elutasítás mértékének hibahatáron túli enyhülését tapasztaltuk még az AIDS
betegek, a menekültek, a cigány származásúak, az LMBTO-- emberek vonat¬
kozásában is. Ez a tendencia 2015-re megfordult. A kábítószerhasználók ese¬
tében 9596-os megbízhatósági szinten az elutasítás arányának fokozódását je¬
lezték az adatok (79,1%-r61 (+1,5) 84,2%-re (+1,9) emelkedett), majd az
* A korábbi vizsgálatok a következők: ADE 2001: Alkohol és Drogepidemiológiai Vizsgálat
2001 (Paksi, 2003); ADE 2003: Alkohol és Drogepidemiológiai Vizsgälat 2003 (Elekes &
Paksi, 2004); OLAAP 2007: Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról
2007 (Paksi et al., 2009); OLAAP 2015: Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai
Problémákról 2015 (Paksi et al., 2017).