Oldal 224 [224]
OCR
A PSZICHOAKTÍVSZER-HASZNÁLATTAL ÉS -HASZNÁLÓKKAL KAPCSOLATOS TÁRSADALMI VISZONYULASOK ® 223 4. A PSZICHOAKTÍVSZER-HASZNÁLÓKKAL KAPCSOLATOS TÁRSADALMI VISZONYULÁSOK VÁLTOZÁSA A MAGYARORSZÁGI FELNŐTT NÉPESSÉG KÖRÉBEN A pszichoaktívszer-használókkal kapcsolatos társadalmi viszonyulások vonatkozásában közel 20 éves időszak tendenciáit tudjuk felvázolni a Bogardus-skálán mért adatok segítségével. Ez a mérőeszköz az ADE-, illetve az OLAAP-vizsgálatok során valamennyi korábbi adatfelvételi hullámában$ is felvételre került. A vizsgálódás tárgyát jelentő társadalmi csoportok száma az elmúlt két adatfelvételi körben bővült, míg 2001 és 2007 között csak kilenc csoporttal kapcsolatban (börtönviselt, kábítószeres, iszákos, LMBTO-t, cigány származású, AIDSbeteg, pszichiátriai kezelt, menekült, zsidó származású, nagycsaládos) került felvételre a skála, addig az utolsó két adatfelvételben a fentieken túl még rendelkezünk információval a hajléktalanokkal, a túlsúlyosokkal, a nyugdíjasokkal és a marihuánahasználókkal kapcsolatos társadalmi távolság mértékéről is. Ahogy az I.1. alfejezetben láttuk, az OLAAP 2019-es adatfelvétel eredményei szerint aktuálisan a magyar társadalom a pszichoaktívszer-használókkal (iszákosok, marihuánahasználók, kábítószeresek) kapcsolatban — más társadalmi csoportokhoz képest - kiemelkedően nagy társadalmi távolságtartást jelzett: a magyarországi felnőtt népességben nyolcból hat-hét ember elutasító pozíciót foglal el a pszichoaktívszer-használókkal kapcsolatos szomszédsági viszony esetén. Az alábbiakban a 2001 és 2019 között készült adatfelvételek valamelyikében vizsgált 14 társadalmi csoporttal kapcsolatosan kinyilvánított elutasítás mértékét mutatjuk be négy adatfelvételi év (2001, 2007, 2015, 2019) adatai alapján (5. abra és 11. táblázat). A 2001 és 2007 közötti időszakban az akkor vizsgált 10 különböző társadalmi csoport közül hat esetében tapasztalhattunk 9599-os megbízhatósági szinten hibahatáron túli enyhülést a szomszédsági viszony elutasítása tekintetében, beleértve a kábítószer-használókat (esetükben 84,396-ról (415) 79,1%-re (+1,5) csôkkent az elutasiték aránya) és az iszákosokat is (ahol 78,5%-r61 (+1,7) 73,8%-ra (+1,7) mérséklődött az arány). Ebben az időszakban az elutasítás mértékének hibahatáron túli enyhülését tapasztaltuk még az AIDS betegek, a menekültek, a cigány származásúak, az LMBTO-- emberek vonatkozásában is. Ez a tendencia 2015-re megfordult. A kábítószerhasználók esetében 9596-os megbízhatósági szinten az elutasítás arányának fokozódását jelezték az adatok (79,1%-r61 (+1,5) 84,2%-re (+1,9) emelkedett), majd az * A korábbi vizsgálatok a következők: ADE 2001: Alkohol és Drogepidemiológiai Vizsgálat 2001 (Paksi, 2003); ADE 2003: Alkohol és Drogepidemiológiai Vizsgälat 2003 (Elekes & Paksi, 2004); OLAAP 2007: Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról 2007 (Paksi et al., 2009); OLAAP 2015: Országos Lakossági Adatfelvétel Addiktológiai Problémákról 2015 (Paksi et al., 2017).
