Oldal 8 [8]
Paksi Borbala - Demetrovics Zsolt
BEVEZETES
Az addiktológiai szakirodalom már az 1900-as évek kezdetétől beszámol önbe¬
vallásos epidemiológiai vizsgálatokról ( Billings, 1903; Swiecicki, 1972), s a né¬
pesség alkoholfogyasztásának megismerésére irányuló kutatások területén a
század második felétől, a kutatások terjedésével megjelentek a módszerek ösz¬
szehangolására és összehasonlíthatóságára való törekvések is (Elekes, 2002,
2007). A tiltott szerek fogyasztásának vizsgálata ennél rövidebb múltra tekint
vissza. Európában a nyolcvanas-kilencvenes években terjedtek el a normál po¬
pulációs drogepidemiológiai kutatások (pl. Menard & Huizinga, 1989; Sandwijk,
Cohen & Musterd, 1991; Kokkevi & Stefanis, 1994), melyek azonban - az al¬
kalmazott metodologiai eljarasok különbözösegei miatt - kezdetben csak kor¬
látozott összehasonlítási lehetőségekkel szolgáltak (Hibell, Andersson, Bjarnas¬
son, Kokkevi, Morgan & Narusk, 1997; European Monitoring Centre for Drugs
and Drug Addiction [EMCDDA], 1996). Eppen ezért idövel egyre hatärozottabb
törekvés mutatkozott a nemzeti kutatások összehangolására (Johnston, Driessen
& Kokkevi, 1994; Pompidou Group, 1995; EMCDDA, 1996). A serdülôk vonat¬
kozásában a kilencvenes évek közepére (Hibell & Andersson, 1994), mig a fel¬
nott népesség esetében a kilencvenes évek masodik felére (EMCDDA, 1997)
került sor az összehasonlítást megnehezítő fő problémák beazonosítására s az
első ajánlások megfogalmazására (EMCDDA, 1999). Ajánlások keretében ki¬
dolgozásra került a lakossági drogepidemiológiai vizsgálatok ún. , modellkér¬
dőíve" (European Model Ouestionnaire [EMO]), az adatok feldolgozása során
a javasolt fogalmi apparátus, illetve a helyzetleírásra alkalmazandó jelzőszámok
képzésére vonatkozó útmutató (EMCDDA, 1999). A teljes modellkérdőívet az
EMCDDA 2002-ben aktualizalta (EMCDDA, 2002), majd a kutatási tapaszta¬
latokra (EMCDDA, 2009a b; Decorte, Mortelmans, Tieberghien & De Moor,
2009), illetve a drogfogyasztasi szokasok változására reflektálva folyamatosan
újabb kiegészítő ajánlások kerülnek kidolgozásra (EMCDDA, 2013, 2015; Kar¬
jalainen, 2018). Ma már az uniós országokban több-kevesebb rendszerességgel
készülnek a pszichoaktívszer-használattal kapcsolatos lakossági önbevallásos
vizsgálatok (EMCDDA, 2021), melyek során sok országban megfigyelhető a
nemzetközi ajánlások alkalmazása (Decorte et al., 2009). A pszichoaktívszer¬
használat folyamatos monitorozása mellett az utóbbi egy-két évtizedben egyér¬