Oldal 122 [122]
OCR
MUNKAFÜGGÖSEG = 121 munka és az élet egyéb tereinek összemosódása. Amennyiben a személy életében mind térben, mind időben könnyen keverednek a munka és a magánélet területei, az nagyobb kockázatot teremthet a túlzott és problémás munkavégzésre (Ng, Sorensen & Feldman, 2007) és az ezzel kapcsolatos konfliktusok (pl. munka és család közötti konfliktus) megjelenésére is (Andreassen, Hetland & Pallesen, 2013). A fentiek tükrében talán már nem annyira meglepő az az eredmény, miszerint a civil szervezetekben dolgozók között kiugróan magas, 30,3% a munkafüggőség kockázata. Elképzelhető, hogy ez összefügg azzal, hogy ezen szervezeteknél elsősorban szellemi foglalkozásúak a munkavállalók, akik rugalmasabb vagy változó időrendben dolgoznak. Más, nemzetközi kutatásból azonban nincsenek ezzel kapcsolatos eredmények, holott érdemes volna megnézni, hogy ez mennyiben általános, esetleg kultúra- vagy országspecifikus jelenség. A többváltozós elemzésünkből ugyanakkor az is kiderült, hogy az állami és önkormányzati szektorban dolgozókhoz képest a magánszektorban dolgozók között alacsonyabb a munkafüggőség rizikójának jelenléte. Ha az egyváltozós és többváltozós eredményeinket együtt próbáljuk értelmezni, akkor az a lehetőség merül fel, hogy mind a civil, mind pedig az állami/önkormányzati szektorban olyan tevékenységeket láthatnak el a munkavállalók, amelyek valamilyen nagyobb társadalmi kérdéssel, pl. , nemes üggyel" kapcsolatosak. Elképzelhető, hogy a nagyobb cél érdekében való intenzív munka is hatással lehet arra, hogy a személy erősebben involválódik, és nehezebben tud kilépni a munkavégzésből, nehezebben mond nemet a feladatokra. A jövőben érdemes volna a munkafüggőség segítői attitűdökkel vagy akár a helfer-szindrómával (Fekete, 1991) való együttjárását is alaposabban megvizsgálni. A nemzetközi kutatások visszatérően arról számolnak be, hogy a munkafüggőség rosszabb pszichés jólléti mutatókkal és az élettel való alacsonyabb szintű elégedettséggel van összefüggésben (Matsudaira et al., 2013; Shimazu et al., 2012; Bovornusvakool et al., 2012). Utóbbi tényező kapcsán a mi kutatásunk nem erősítette meg ezt az összefüggést: sem a különböző társas kapcsolatokkal (család, párkapcsolat, egyéb kapcsolat), sem pedig az egészségi állapottal való elégedettség nem mutatott kapcsolatot a munkafüggőség rizikójával. Érdekes ugyanakkor, hogy az egészségi állapottal való nagyobb mértékű elégedetlenség a négy évvel korábbi felmérésünkben szignifikáns prediktorként jelent meg a munkafüggőség vonatkozásában (Kun, Magi et al., 2020). Most nem mutatkozott ilyen hatás. Elemzésünk ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a szubjektív testi tünetek intenzívebb jelenléte megnöveli a munkafüggőség kockázatát, méghozzá igen jelentős mértékben. A munkafüggőség és a testi panaszok, egészségügyi problémák kapcsolatáról már számos nemzetközi kutatás számolt be: a munkafüggők körében gyakoribb a hátfájás, a szív-érrendszeri panasz, többet
