Oldal 122 [122]
MUNKAFÜGGÖSEG = 121
munka és az élet egyéb tereinek összemosódása. Amennyiben a személy életé¬
ben mind térben, mind időben könnyen keverednek a munka és a magánélet
területei, az nagyobb kockázatot teremthet a túlzott és problémás munkavég¬
zésre (Ng, Sorensen & Feldman, 2007) és az ezzel kapcsolatos konfliktusok (pl.
munka és család közötti konfliktus) megjelenésére is (Andreassen, Hetland &
Pallesen, 2013). A fentiek tükrében talán már nem annyira meglepő az az ered¬
mény, miszerint a civil szervezetekben dolgozók között kiugróan magas, 30,3%
a munkafüggőség kockázata. Elképzelhető, hogy ez összefügg azzal, hogy ezen
szervezeteknél elsősorban szellemi foglalkozásúak a munkavállalók, akik ru¬
galmasabb vagy változó időrendben dolgoznak. Más, nemzetközi kutatásból
azonban nincsenek ezzel kapcsolatos eredmények, holott érdemes volna meg¬
nézni, hogy ez mennyiben általános, esetleg kultúra- vagy országspecifikus
jelenség. A többváltozós elemzésünkből ugyanakkor az is kiderült, hogy az
állami és önkormányzati szektorban dolgozókhoz képest a magánszektorban
dolgozók között alacsonyabb a munkafüggőség rizikójának jelenléte. Ha az
egyváltozós és többváltozós eredményeinket együtt próbáljuk értelmezni, akkor
az a lehetőség merül fel, hogy mind a civil, mind pedig az állami/önkormány¬
zati szektorban olyan tevékenységeket láthatnak el a munkavállalók, amelyek
valamilyen nagyobb társadalmi kérdéssel, pl. , nemes üggyel" kapcsolatosak.
Elképzelhető, hogy a nagyobb cél érdekében való intenzív munka is hatással
lehet arra, hogy a személy erősebben involválódik, és nehezebben tud kilépni
a munkavégzésből, nehezebben mond nemet a feladatokra. A jövőben érdemes
volna a munkafüggőség segítői attitűdökkel vagy akár a helfer-szindrómával
(Fekete, 1991) való együttjárását is alaposabban megvizsgálni.
A nemzetközi kutatások visszatérően arról számolnak be, hogy a munka¬
függőség rosszabb pszichés jólléti mutatókkal és az élettel való alacsonyabb
szintű elégedettséggel van összefüggésben (Matsudaira et al., 2013; Shimazu et
al., 2012; Bovornusvakool et al., 2012). Utóbbi tényező kapcsán a mi kutatásunk
nem erősítette meg ezt az összefüggést: sem a különböző társas kapcsolatokkal
(család, párkapcsolat, egyéb kapcsolat), sem pedig az egészségi állapottal való
elégedettség nem mutatott kapcsolatot a munkafüggőség rizikójával. Érdekes
ugyanakkor, hogy az egészségi állapottal való nagyobb mértékű elégedetlenség
a négy évvel korábbi felmérésünkben szignifikáns prediktorként jelent meg a
munkafüggőség vonatkozásában (Kun, Magi et al., 2020). Most nem mutatko¬
zott ilyen hatás. Elemzésünk ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a szubjektív
testi tünetek intenzívebb jelenléte megnöveli a munkafüggőség kockázatát,
méghozzá igen jelentős mértékben. A munkafüggőség és a testi panaszok, egész¬
ségügyi problémák kapcsolatáról már számos nemzetközi kutatás számolt be:
a munkafüggők körében gyakoribb a hátfájás, a szív-érrendszeri panasz, többet