Page 121 [121]
120 = KUN BERNADETTE - PAKSI BORBÁLA
többen élnek egy háztartásban, mint az alacsony kockázatúak között. Ezen
eredményeink szintén egyedülállóak nemzetközi szinten, mi több, számos ku¬
tatás arra utal, hogy amunkafüggőség inkább a társas kapcsolati, párkapcsolati
problémákkal jár együtt (Clark et al., 2016; Robinson, Carroll g Flowers, 2001;
Bakker, Demerouti & Burke, 2009). Ennek alapján inkább azt várhatnánk, hogy
a kockázati csoport tagjai gyakrabban élnek egyedül (jelen elemzésben nem
kaptunk ilyen eredményeket), illetve hogy kevesebb emberrel tud együtt élni
a személy. Természetesen maga a tény, hogy több emberrel él együtt egy személy,
még nem mond semmit a kapcsolatainak minőségéről. Ha az anyagiak vonat¬
kozásában próbáljuk értelmezni ezt az összefüggést, az a lehetőség merül fel,
miszerint a túlzott munkavégzés és a magasabb kereset talán a nagyobb méretű
családok nehezebb anyagi eltartásával függ össze. Ezt a feltételezésünket tá¬
mogathatja azon eredményünk is, miszerint a többváltozós elemzésből a többi
változó kontrollálása mellett már kiesett minden anyagi státusszal vagy jöve¬
delemmel kapcsolatos változó. Azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy az érintet¬
tek eredendően talán külső, gazdasági okok miatt is dolgoznak rengeteget, ám
közben kialakul náluk egy maladaptív, problémás munkavégzési mód. Ezzel
kapcsolatosan azonban további kutatásokra lenne szükség, hogy feltételezése¬
inket igazolni vagy cáfolni tudjuk.
A nemzetközi szakirodalommal teljes mértékben megegyezve mi is azt ta¬
láltuk, hogy a munkafüggőség kockázata és a munkával töltött órák száma
pozitív kapcsolatot mutat (Clark et al., 2016). Ugyanakkor kutatásunk újsze¬
rűsége, hogy lakossági reprezentatív mintán tudtuk tesztelni, vajon a foglalko¬
zással és a munkavégzéssel kapcsolatos tényezők mennyiben játszanak szerepet
a munkafüggőség megjelenésében - ilyen elemzést más országokban eddig
még nem végeztek. Bár a többi változó kontrollálása mellett nem jelentek meg
szignifikáns prediktorként, számos változó mentén kaptunk különbséget a
munkafüggőség-skála alapján kockázati és nem kockázati csoportba sorolt
személyek között. A munkafüggőség jóval magasabb kockázatot jelent a szellemi
szabadfoglalkozású személyek körében. Ezen eredmény párhuzamba állítható
azon nemzetközi kutatási eredményekkel, amelyek szerint az olyan szellemi
foglalkozásúak körében, mint az ügyvédek, orvosok vagy pszichológusok, elég
magas, kb. 23-25% a munkafiiggdéség megjelenésének esélye (hangsúlyozva,
hogy ezen eredmények nem reprezentativ mintan alapulnak) (Doerfler & Kam¬
mer, 1986; Freimuth et al., 2008; Sussman, 2012). À munkavégzés helyszinével
kapcsolatos eredményeink, miszerint magasabb a munkafüggőség kockázata
azok körében, akik nem egy helyen, a munkahelyükön dolgoznak (hanem rész¬
ben vagy teljes egészében otthon, illetve változó helyszíneken), összefüggést
mutathatnak azzal a tényezővel, hogy a munkafüggőség egyik jellemzője a