Page 119 [119]
118 = KUN BERNADETTE - PAKSI BORBÁLA
7. táblázat: A munkafüggőségre vonatkozó rizikó elterjedtségének összehasonlítása az
OLAAP 2015-ös és 2019-es adatfelvétele között (a magyarországi 18-64 éves népesség
körében, a válaszolók százalékában)
OLAAP 2015-ös OLAAP 2019-es
adatfelvétele adatfelvétele x? (df) p o
N % CI N 99 CI
Munkafüggőség rizikójának
jelenléte 1315) 4,7 | 41,2 | 1324) 5,1 | +1,2 | 0,250(1) | 0,617 | 0,01
Megjegyzések: N: valaszolok szama; Cl: 95%-os megbizhatdsagi szinten szamitott konfidencia¬
intervallum;
x’ (df): Khi-négyzet statisztika és a kapcsol6d6 szabadsagfok-értékek; p: szignifikancia-érték
a Khi-négyzet próbához kapcsolódóan; e: Phi korrelaciés hatasméret-mutato.
4. A MAGYARORSZÁGI FELNŐTT LAKOSSÁG MUNKAFÜGGŐSÉGE
NEMZETKÖZI KONTEXTUSBAN
Az OLAAP 2019-es kutatásban kapott eredményeink, miszerint a dolgozó fel¬
nőtt lakosság 790-a érintett a munkafüggőség szempontjából, jól illeszkedik
más, európai országban mért kutatási eredményekhez. Az egyetlen európai
ország, ahonnan még rendelkezésre állnak reprezentatív mintán alapuló la¬
kossági felmérések, Norvégia. Andreassen és munkatársai (2014, 2019) korábbi
kutatásukban, szintén a BWAS kérdőívet alkalmazva, 8,396-os, néhány évvel
később pedig 7,390-os előfordulást mértek amunkafüggőség kockázatára nézve,
dolgozó felnőttek körében. Míg a norvég munkacsoport nem végzett elemzést
a tendenciára vonatkozóan, jelen kutatásunk újszerűsége, hogy arra vonatko¬
zóan is végeztünk statisztikai elemzést, hogy a probléma gyakoriságát illetően
történt-e változás az eltelt 4 évben (Kun, Magi et al., 2020). Eredményeink
szerint nem történt szignifikáns változás a kockázat elterjedtségét illetően. Egy
frissen publikált tanulmány szerint már Dél-Koreából is rendelkezésre állnak
adatok a munkafüggőség elterjedtségéről. Ezen kutatásban az európai eredmé¬
nyekhez képest jóval magasabb, 39,799-os érintettséget mértek a munkavállalók
körében (Kang, 2020). Elképzelhető, hogy ez az igen magas gyakoriság kultu¬
rális-társadalmi okoknak tulajdonítható, ugyanakkor módszertani kérdéseket
is felvet. Kang (2020) kutatásában egy másik skálát, a Workaholism Analysis
Ouestionnaire (Aziz et al., 2013) koreai verzióját alkalmazta, melynek a szerzők
eredetileg nem dolgoztak ki határértéket. Kang ugyan alkalmazott egy határ¬
értéket, azonban azt nem statisztikai elemzésre alapozta, hanem átvett egy
módszert a DSM diagnosztikus rendszere alapján. Eszerint azokat sorolta a
munkafüggőség kockázati csoportjába, akik a 15 tételes kérdőív legalább 8
tételén egyetértettek vagy teljes mértékben egyetértettek az adott állítással.
Elképzelhető tehát, hogy ez az önkényesnek tűnő módszer is befolyásolta az