Oldal 92 [92]
OCR
EVÉSZAVAROK = 91 használati zavarok és a gyermekeik körében előforduló különböző evészavarok (AN, BN, nem meghatározott evészavar) között több esetben nem volt látható szignifikáns összefüggés (Grogan et al., 2020; Larsen et al., 2017). Az AN tekintetében szintén számos rizikótényező mentén (szülői szerhasználat, pszichiátriai zavarok jelenléte) nem volt azonosítható szignifikáns összefüggés, vagy negatív kapcsolat mutatkozott, pl. agyermekkorban jelen lévő szülői kriminalitás felnőttkorban az AN jelenlétének alacsonyabb esélyével járt együtt (Larsen et al., 2017). A szakirodalmi eredmények alapján az impulzivitás rizikófaktort jelenthet az evészavarok kialakulására, egészséges kontrollszemélyekkel összehasonlítva, az evészavarokat mutatók magasabb szintű impulzivitással jellemezhetőek, illetve klinikai populáción belül pedig emelkedett tünetsúlyossággal járhat együtt, és befolyásolhatja a felépülés folyamatát (Bardone-Cone et al., 2016; Favaro et al., 2004; Waxman, 2009). Az evészavarok csoportján belül elsődlegesen a falásrohamokkal és purgálással jellemezhető zavartípusok mutatnak emelkedett impulzivitást, így például a BN, a falásroham-zavar vagy az AN falás/purgáló altípusa esetén lehet megfigyelhető az impulzivitás fokozott mértéke (Waxman, 2009). Az evészavarok és a rumináció kapcsolatának vonatkozásában is szignifikáns, pozitív összefüggésről számolnak be a nemzetközi szakirodalomban fellelhető eredmények, így például az evészavarok nagyobb fokú tünetsúlyossága a rumináció magasabb szintjével járhat együtt, ill. a klinikai mértékű evészavarokkal jellemezhető csoportok szignifikánsan magasabb mértékű ruminációval jellemezhetőek olyan csoportokkal összevetve, akik nem mutatnak evészavarokat (Smith et al., 2018). Egyes elméleti elképzelések, így például az érzelmi kaszkádok modellje (emotional cascade model), kiemelik a rumináció lehetséges oksági szerepét egyes impulzív, evészavarokkal kapcsolatos tünetek (pl. falásroham, purgálás) vonatkozásában (Selby et al., 2016). A ruminációhoz hasonlóan az aggodalmaskodás is egy repetitív kognitív stratégiának tekinthető, mely szintén pozitív összefüggést mutat az eveszavarokkal a nemzetközi szakirodalmi adatok alapján (Sala gk Levinson, 2016; Sassaroli et al., 2005). A korábbi eredmények szerint úgy tűnik, hogy az aggodalmaskodás az evészavarok kategóriáján belül szorosabb kapcsolatot mutat az AN-nel összefüggő jellemzőkkel, így például előre jelezheti a karcsúság iránti vágyat longitudinálisan, ami akár felhívhatja a restriktív viselkedések szorongásszabályozó szerepére a figyelmet (Sala g Levinson, 2016). A bemutatott nemzetközi eredmények vonatkozásában ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a kutatás során alkalmazott SCOFF Kérdőív nem teszi lehetővé az evészavarok különböző típusainak differenciált mérését, ill. a kérdőív csupán az AN és BN központi tüneteire kérdez rá, ezáltal csak az evészavarok jelenlétére vonatkozó rizikó átfogó, nemspecifikus megállapítása lehetséges (Horváth et al., 2020).
