Oldal 91 [91]
OCR
90 = HORVATH ZSOLT - DEMETROVICS ZSOLT - PAKSI BORBÄLA 4. A MAGYARORSZÁGI FELNŐTT LAKOSSÁG EVÉSZAVARAI NEMZETKÖZI KONTEXTUSBAN Az OLAAP 2019-es kutatásban az evészavarok rizikójának jelenlétére a 18-64 éves népesség körében mért prevalencia-érték (7,290) megfelel a korábbi kutatási eredményeknek, melyek reprezentatív, felnőtt mintán alkalmazták a SCOFF Kérdőívet az evészavarok rizikója elterjedtségének becslésére. E tanulmányok korábban angol mintákon 696-os (16 évnél idősebb résztvevők körében; McBride et al., 2013) és 1096-os (16-90 év közötti résztvevők körében; Solmi et al., 2014), ill. német mintán 1096-os (14-95 év közötti résztvevők körében; Richter et al., 2017) prevalencia-mutatókról számoltak be az evészavarok rizikójára. Utóbbi eredményekkel való összehasonlítás során érdemes figyelembe venni azt, hogy a hivatkozott tanulmányok mintáiban a felső korhatár jóval magasabb volt, mint az OLAAP 2019-es kutatásában, amely magyarázhatja a magasabb prevalencia-értékeket, hiszen a magyarországi felnőtt lakosság esetében is az evészavarok rizikójának magasabb elterjedtsége volt látható az idősebb korosztályban a SCOFF alapjän. Az evészavarok előfordulásának időbeli trendjeit vizsgáló kutatások eredményei inkonzisztens időbeli változásmintázatokról számoltak be. Például egyes kutatások az AN vagy a falásroham (binge eating) előfordulása mentén növekedésről, más kutatások viszont a BN tekintetében az előfordulási gyakoriság csökkenéséről vagy stabilitásáról számoltak be (Martínez-González et al., 2020; Mitchison et al., 2017; Reas & Ro, 2018; Steinhausen & Jensen, 2015). Azon változók, melyek szignifikánsnak bizonyultak az evészavarok rizikójának magyarázatára létrehozott páronkénti kapcsolatokat vizsgáló és többváltozós modellekben is, nagyrészt összhangban vannak a nemzetközi szakirodalmi eredményekkel. Az evészavarok epidemiológiáját vizsgáló összefoglaló tanulmányok alapján a női nem egyértelmű rizikótényezőnek tekinthető az evészavarok előfordulása tekintetében, mivel a nők körében nagyobb arányban fordulnak elő a különböző evészavartípusok (Mitchison g Hay, 2014; Wade et al., 2011). A BMI és az evészavarok rizikója között megfigyelt szignifikáns, pozitív kapcsolat megfeleltethető azon korábbi kutatási eredményeknek, melyek szerint a falásrohamokkal jellemezhető evészavartípusokat (pl. falásroham-zavar, BN) mutató személyek körében nagyobb a túlsúly vagy az elhízás esélye (Marcus g Wildes, 2014; McCuen-Wurst et al., 2018). A családban előforduló rizikóviselkedések ugyanakkor nem minden esetben mutatnak egyértelmű kapcsolatot az evészavarok előfordulásával a meglévő szakirodalmi adatok alapján. Például a szülők körében előforduló különböző pszichiátriai zavarok és a gyermekeik körében előforduló BN között szignifikáns és pozitív kapcsolat volt megfigyelhető, ugyanakkor a szülői szer
