Oldal 61 [61]
OCR
60 = MAGI ANNA - DEMETROVICS ZSOLT - PAKSI BORBÂLA Standardizalt iránymutatás hiányában a különböző vizsgálatok nagy eltéréseket mutató módszertani változatossága nagymértékben korlátozza az előfordulási gyakoriságra vonatkozó eredményeink összevetését más vizsgálatokkal. Könnyebb dolgunk van a mintázódások, illetve a tendenciák tekintetében, bár teljes módszertani azonosságot itt sem tapasztalhatunk a vizsgálatok között. Calado és Grifliths (2016) szisztematikus áttekintése alapján a kifejezetten problémás szerencsejáték-használat előfordulása nagy változatosságot mutat nemzetközi szinten, találunk adatokat a problémás szerencsejáték-használat 0,296 és 5890 közötti előfordulására reprezentatív, országos felnőtt mintán végzett vizsgálatokban. Ez a változatosság származhat különféle módszertani okokból, mint például a mintaválasztási stratégiákból vagy az alkalmazott mérőeszközök pszichometriai jellegzetességeiből. A tanulmányban áttekintett kutatások közül azokban, ahol - az OLAAP- és a BLS-vizsgálatokhoz hasonlóan - mérőeszközként a PGSI-t alkalmazták, a kifejezetten problémás szerencsejáték-használat előfordulása 0,3-3,296 között mozgott (a szisztematikus áttekintés hibahatárokat nem közöl). A rendelkezésre álló nemzetközi adatok kontextusaban vizsgalva az OLAAP-vizsgälatok (OLAAP 2019: 2,3% +0,81; OLAAP 2015: 0,9% +0,48) &s a BLS 2019 vizsgälat (1,0% +0,31) soran mert elöforduläsi gyakorisägokat, azt mondhatjuk, hogy a hazai felnött - illetve a fővárosi fiatal felnött - népesség a problémás szerencsejáték-használatban való érintettsége alapján a középmezőnyben helyezkedik el. Az időbeli változások tekintetében azonban a nemzetközi színtéren az általunk tapasztalt tendencia jellegű növekedéshez képest egy, az Egyesült Királyságra vonatkozó adatokon végzett elemzés 2016 és 2019 között csökkenést talált a PGSI-vel mért problémás szerencsejáték-használat gyakoriságában a 16 éves és annál idősebb felnőtt lakosság reprezentatív mintáján (Gambling Commission, 2021). Egy másik, Finnországban végzett vizsgálat a South Oaks Gambling Screen (Lesieur g Blume, 1987) mérőeszközt alkalmazva nem talált szignifikäns vältozäst 2015 (3,3%) és 2019 (399) között, bár ebben az esetben az összehasonlítást tovább korlátozza, hogy a mintába bevont személyek életkora 15-74 év volt (Salonen et al., 2020). Az ausztráliai Victoria államban végzett vizsgálat 2014 és 2018-2019 között szintén nem talált változást a problémás szerencsejáték-használat elterjedtségében a 18 évesnél idősebb lakosság körében a PGSI mérőeszközt alkalmazva, sorrendben 0,7 és 0,890-os érintettséget tapasztaltak (Rockloff et al., 2020). Több vizsgálat számol be a férfiak nagyobb érintettségéről a problémás szerencsejáték-használat tekintetében (pl. Allami et al., 2021; Cakici et al., 2021; Rockloff et al., 2020; National Advisory Committee on Drugs and Alcohol, 2016). Az utóbbi években találunk olyan kutatásokat is, amelyek ennek a jelen
