Oldal 61 [61]
60 = MAGI ANNA - DEMETROVICS ZSOLT - PAKSI BORBÂLA
Standardizalt iránymutatás hiányában a különböző vizsgálatok nagy eltérése¬
ket mutató módszertani változatossága nagymértékben korlátozza az előfor¬
dulási gyakoriságra vonatkozó eredményeink összevetését más vizsgálatokkal.
Könnyebb dolgunk van a mintázódások, illetve a tendenciák tekintetében, bár
teljes módszertani azonosságot itt sem tapasztalhatunk a vizsgálatok között.
Calado és Grifliths (2016) szisztematikus áttekintése alapján a kifejezetten
problémás szerencsejáték-használat előfordulása nagy változatosságot mutat
nemzetközi szinten, találunk adatokat a problémás szerencsejáték-használat
0,296 és 5890 közötti előfordulására reprezentatív, országos felnőtt mintán vég¬
zett vizsgálatokban. Ez a változatosság származhat különféle módszertani
okokból, mint például a mintaválasztási stratégiákból vagy az alkalmazott
mérőeszközök pszichometriai jellegzetességeiből. A tanulmányban áttekintett
kutatások közül azokban, ahol - az OLAAP- és a BLS-vizsgálatokhoz hasonlóan
- mérőeszközként a PGSI-t alkalmazták, a kifejezetten problémás szerencse¬
játék-használat előfordulása 0,3-3,296 között mozgott (a szisztematikus átte¬
kintés hibahatárokat nem közöl). A rendelkezésre álló nemzetközi adatok
kontextusaban vizsgalva az OLAAP-vizsgälatok (OLAAP 2019: 2,3% +0,81;
OLAAP 2015: 0,9% +0,48) &s a BLS 2019 vizsgälat (1,0% +0,31) soran mert
elöforduläsi gyakorisägokat, azt mondhatjuk, hogy a hazai felnött - illetve a
fővárosi fiatal felnött - népesség a problémás szerencsejáték-használatban való
érintettsége alapján a középmezőnyben helyezkedik el.
Az időbeli változások tekintetében azonban a nemzetközi színtéren az ál¬
talunk tapasztalt tendencia jellegű növekedéshez képest egy, az Egyesült Ki¬
rályságra vonatkozó adatokon végzett elemzés 2016 és 2019 között csökkenést
talált a PGSI-vel mért problémás szerencsejáték-használat gyakoriságában a 16
éves és annál idősebb felnőtt lakosság reprezentatív mintáján (Gambling Com¬
mission, 2021). Egy másik, Finnországban végzett vizsgálat a South Oaks Gamb¬
ling Screen (Lesieur g Blume, 1987) mérőeszközt alkalmazva nem talált szig¬
nifikäns vältozäst 2015 (3,3%) és 2019 (399) között, bár ebben az esetben az
összehasonlítást tovább korlátozza, hogy a mintába bevont személyek életkora
15-74 év volt (Salonen et al., 2020). Az ausztráliai Victoria államban végzett
vizsgálat 2014 és 2018-2019 között szintén nem talált változást a problémás
szerencsejáték-használat elterjedtségében a 18 évesnél idősebb lakosság körében
a PGSI mérőeszközt alkalmazva, sorrendben 0,7 és 0,890-os érintettséget ta¬
pasztaltak (Rockloff et al., 2020).
Több vizsgálat számol be a férfiak nagyobb érintettségéről a problémás sze¬
rencsejáték-használat tekintetében (pl. Allami et al., 2021; Cakici et al., 2021;
Rockloff et al., 2020; National Advisory Committee on Drugs and Alcohol,
2016). Az utóbbi években találunk olyan kutatásokat is, amelyek ennek a jelen¬