Seite 183 [183]
OCR
UTÓSZÓ A megküzdés olyan fogalom, amely a pszichológia szakkifejezései közül egyre inkább átkerül a közbeszédbe, sőt a mindennapi gondolkodásunkba is. Úgy vélem, hogy a mai kor stresszhelyzeteinek kezelésére vonatkozó tartalmi elemein túl segítséget adhat a múltbéli, nagy történelmi kihívásokra adott egyéni, családi, kis közösségi válaszok beazonosításához, a belőlük nyerhető tapasztalatok feldolgozásához is! Könyvemben az olvasó ráismerhet azokra az emberpróbáló helyzetekre, kihívásokra, krízisekre, amelyeket a saját családja is átélt a szocializmus évtizedei alatt. Milliók élete zökkent ki az addigi keretekből. A kimozdító erő lehetett nemcsak politikai és/vagy megélhetési kényszer, tulajdonvesztés, hanem korábban elképzelhetetlen tanulási, munkavállalási vagy épp karrierlehetőség is. Kutató- és egyetemi oktatómunkám során visszatérő tapasztalatom, hogy az idősebb generációk tagjai nem, vagy csak keveset mesélnek ezekről a küzdelmes évtizedekről. Sokaknak ismerős lehet ez a belső monológ: , minek felhánytorgatni a múltat", , megkímélem gyerekeimet, unokáimat, nem terhelem őket". Ezzel azonban olyan értékes tapasztalat átadása marad el, amit nem nélkülözhet a következő generáció. Az elmúlt két év során a világjárvány minden korábbinál jobban ráirányította erre a figyelmet. A jelen kötettel nem pusztán kutatási eredményeim összefoglalása volt a célom, hanem a generációk közötti párbeszéd erősítése, elmélyítése is. Tisztelt Olvasók! Idősebbek és fiatalabbak, szakmabeliek és szakmán kívüliek! Kezdjenek/kezdjetek el beszélgetni a huszadik században felhalmozódott tapasztalatokról, a nehéz, emberpróbáló helyzetekre adott egyéni, családi válaszokról! Ezeknek a megküzdés-történeteknek érvényes üzenete van a 21. században is!
