Page 173 [173]
OCR
172 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal A korabeli társadalmi rétegződésvizsgálat eredményei szerint a parasztszármazásúak 4190-a maradt paraszt, és fele (50,5%) valt munkássá.? A válaszút elé került paraszti rétegek döntését jól tükrözik a korabeli statisztikák. Kevéssé ismert, hogy 1962-1964 között újra megugrott a mezőgazdaságból való kilépők száma, ekkor mintegy 180 ezer fő hagyta el a mezőgazdaságot." Ekkor a ,,maga-ura” paraszti rétegből is egyre többen gondolták úgy, hogy kilépnek a téeszből, mert koruknál fogva még megszerezhetik az ipari nyugdíjjogosultsághoz szükséges tízéves munkaviszonyt." Ahogyan már említettem, a birtokos paraszti réteg számára igen keserves volt megválni a földtől, a jószágoktól, feladni a gazdai önállóságot, s beilleszkedni egy teljesen idegen munkaszervezeti struktúrába. Ez igaz volt már a téeszre is, de még inkább a városi munkahelyre, ahol ráadásul még a városi viselkedési forma elsajátításának nehézségeivel is meg kellett küzdeniük. Ez a fiataloknak könnyebben ment, annál nehezebben azoknak, akik még a tradicionális paraszti társadalomban nőttek fel, s arra készültek, arra nevelődtek, hogy felnőtt korukban önálló gazdaként a birtokos paraszt életformáját éljék. Számukra munkássá vagy alkalmazottá válni igen nagy kihívást és megpróbáltatást jelentett. Nem meglepő tehát, hogy az 50-es, 60-as években mezőgazdaságból kilépők többsége, kétharmada, csak betanított, illetve segédmunkássá tudott válni, míg egyharmada vált szakmunkássá." Még rosszabb az arány azok között, akik életpályájukat mezőgazdasági fizikai munkával kezdték. Közülük már csak minden ötödik tudott szakmunkássá emelkedni (19,296)."§ Fontos utalni arra is, hogy a szakmunkássá válás is csak meghatározott területeken volt lehetséges." Összegezve tehát elmondható, ha a szakmák szerint differenciáljuk a falusi származásúak jelenlétét az iparban, akkor igaz az az állítás, hogy minél kisebb a szakképzettség és minél nagyobb a nehéz testi munka aránya, annál több volt az adott szakmában a falun született munkás. Ez a tendencia összefüggésben volt azzal is, hogy a falusi származásúak között magas volt azok aránya, akik nem végezték el a nyolc osztályt. 2 Valuch T.: Magyarország társadalomtörténete i. m. 108-110. * Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv. Bp. 1966. 248. 44 MNL OL M-KS-288. f. 28. cs. /1965/ 5. 6. e. Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztály feljegyzése a termelőszövetkezeti munkaerőhelyzet egyes kérdéseiről. 1965. január. 35 Kemény Istvan: A magyar munkäsosztäly rétegzédése. In: Uő: Velük nevelkedett a gép. Magyar munkások a hetvenes évek elején. Szociológiai tanulmányok. Bp. 1990. 12. 4 Uo. ” Azilyen szakmäk közös sajátossága, hogy nagy erőkifejtést, állóképességet igényeltek és/vagy rossz körülmények közt (nagy hőségben, hidegben) zajló fizikai munka volt, illetve olyan szakmák jöhettek még szóba számukra, amelyek falun is megtanulhatók és gyakorolhatók voltak. Ezek ismeretében nem meglepő, hogy már az 1950-es években igen magas volt a parasztszármazásúak aránya a bányászatban, a kohászatban, az építő- és a faiparban. Ráadásul e szakmákban a képzettség elsajátításához relatíve rövid tanulási idő kellett.
