Seite 173 [173]
172 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
A korabeli társadalmi rétegződésvizsgálat eredményei szerint a paraszt¬
származásúak 4190-a maradt paraszt, és fele (50,5%) valt munkássá.? A vá¬
laszút elé került paraszti rétegek döntését jól tükrözik a korabeli statisztikák.
Kevéssé ismert, hogy 1962-1964 között újra megugrott a mezőgazdaságból
való kilépők száma, ekkor mintegy 180 ezer fő hagyta el a mezőgazdaságot."
Ekkor a ,,maga-ura” paraszti rétegből is egyre többen gondolták úgy, hogy
kilépnek a téeszből, mert koruknál fogva még megszerezhetik az ipari nyug¬
díjjogosultsághoz szükséges tízéves munkaviszonyt."
Ahogyan már említettem, a birtokos paraszti réteg számára igen keserves
volt megválni a földtől, a jószágoktól, feladni a gazdai önállóságot, s beil¬
leszkedni egy teljesen idegen munkaszervezeti struktúrába. Ez igaz volt már
a téeszre is, de még inkább a városi munkahelyre, ahol ráadásul még a váro¬
si viselkedési forma elsajátításának nehézségeivel is meg kellett küzdeniük.
Ez a fiataloknak könnyebben ment, annál nehezebben azoknak, akik még
a tradicionális paraszti társadalomban nőttek fel, s arra készültek, arra ne¬
velődtek, hogy felnőtt korukban önálló gazdaként a birtokos paraszt életfor¬
máját éljék. Számukra munkássá vagy alkalmazottá válni igen nagy kihívást
és megpróbáltatást jelentett. Nem meglepő tehát, hogy az 50-es, 60-as évek¬
ben mezőgazdaságból kilépők többsége, kétharmada, csak betanított, illet¬
ve segédmunkássá tudott válni, míg egyharmada vált szakmunkássá." Még
rosszabb az arány azok között, akik életpályájukat mezőgazdasági fizikai
munkával kezdték. Közülük már csak minden ötödik tudott szakmunkássá
emelkedni (19,296)."§ Fontos utalni arra is, hogy a szakmunkássá válás is csak
meghatározott területeken volt lehetséges." Összegezve tehát elmondható,
ha a szakmák szerint differenciáljuk a falusi származásúak jelenlétét az ipar¬
ban, akkor igaz az az állítás, hogy minél kisebb a szakképzettség és minél
nagyobb a nehéz testi munka aránya, annál több volt az adott szakmában
a falun született munkás. Ez a tendencia összefüggésben volt azzal is, hogy
a falusi származásúak között magas volt azok aránya, akik nem végezték el
a nyolc osztályt.
2 Valuch T.: Magyarország társadalomtörténete i. m. 108-110.
* Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv. Bp. 1966. 248.
44 MNL OL M-KS-288. f. 28. cs. /1965/ 5. 6. e. Az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztály feljegyzése a ter¬
melőszövetkezeti munkaerőhelyzet egyes kérdéseiről. 1965. január.
35 Kemény Istvan: A magyar munkäsosztäly rétegzédése. In: Uő: Velük nevelkedett a gép. Magyar
munkások a hetvenes évek elején. Szociológiai tanulmányok. Bp. 1990. 12.
4 Uo.
” Azilyen szakmäk közös sajátossága, hogy nagy erőkifejtést, állóképességet igényeltek és/vagy rossz
körülmények közt (nagy hőségben, hidegben) zajló fizikai munka volt, illetve olyan szakmák jöhet¬
tek még szóba számukra, amelyek falun is megtanulhatók és gyakorolhatók voltak. Ezek ismere¬
tében nem meglepő, hogy már az 1950-es években igen magas volt a parasztszármazásúak aránya a
bányászatban, a kohászatban, az építő- és a faiparban. Ráadásul e szakmákban a képzettség elsajá¬
tításához relatíve rövid tanulási idő kellett.