Seite 166 [166]
OCR
A hatalom és a falusi munkásság a Kádár-korszakban s 165 Az 1957-ben lebonyolított földvásárlási ügyletekből a nem mezőgazdasági lakosság részesedése országos átlagban 16-1896 volt. Ennél jóval magasabb volt az arány a tipikusan kétlaki megyékben. A vásárolt területek átlaga 1-1,4 kh volt." A felélénkült földvásárlási kedv 1958 második felében kezdett csitulni azzal párhuzamosan, hogy az írott sajtó és a rádió híradásaiban egyre több szó esett a nagyüzemi mezőgazdaság előnyeiről és fölényéről a kisüzemi gazdálkodással szemben." Az MSZMP vezető testületei ekkor már nagy erőkkel készülődtek az újabb kollektivizálási kampányra. Igyekeztek sorra venni minden olyan tényezőt, amely a korábbi átszervezéseknél problémaként jelentkezett. Ezek között szerepelt a kétlakiság is. Nevezetesen az, hogy a megyei, járási szervek tapasztalatai azt mutatták, hogy a kétlakiak — különösen, ha kisebb földterülettel rendelkezőkről volt szó - igen erősen ellenálltak a belépésnek. A magyar eset megcáfolni látszott tehát azt a lenini tételt, miszerint a parasztságon belül a kétlakiakat a legkönnyebb a munkásosztály mellé felsorakoztatni. Az igazi gondot a kétlakiság tömegessé válása jelentette, azaz az erőltetett ütemű iparfejlesztés nagy munkaerő-szükséglete révén a mezőgazdaságból nagy számban áramlottak be az iparba olyanok, akik a családjuk révén fenntartották a mezőgazdasági kistermelést is. A KSH 1957-es reprezentatív felvétele alapján 650 000-re becsülték azoknak az egyéni gazdálkodó családoknak a számát, ahol egy vagy több családtag a mezőgazdaságon kívül rendszeresen bérmunkát vállalt." Ez az összes egyéni gazdálkodó család 35%-ät jelentette. Fontos utalni arra is, hogy ez az arány a különböző birtokkategóriákban a következőképpen alakult: az 1 kh-on aluli gazdaságok között 6490, 1-3 kh közti gazdasägoknäl 34%, mig a 3-5 kh közti gazdaságoknál 1790." A kétlakisag elemzésénél az MSZMP vezető szervei nagymértékben tamaszkodtak az 1958-as ún. munkásosztály-vizsgálat friss megállapításaira." Érdemes felidézni, milyen hivatalos kép alakult ki ekkor a kétlakiakról. A korábbiakban említett negatív megítélés itt is erőteljesen érvényesült: a magyar munkásosztály 1945 után bekövetkező „jelentös felhiguläsät” egyertelmüen összefüggésbe hozták a paraszti származásúak tömeges beáramlásával: „A felszabadulást követő években lényegében új összetételű, zömében régebbi 8 MNL OL M-KS-2838. f. 28. cs. /1957/ 8. ő. e. Feljegyzés az állami tartalékföldek hasznosításáról. u Varga Zs.: Politika, paraszti érdekérvényesités i. m. 58-59. 5 A különböző párt- és állami szerveknél egyidejűleg többféle definíció, s ennek megfelelően többféle számadat volt használatban a kétlakiakra vonatkozóan. Az 1958-59-es dokumentumok alapján létszámuk 600 000 és 665 000 között valószínűsíthető. 6 A parasztság jövedelme és fogyasztása. A mezőgazdasági termelés értéke 1958. Statisztikai Időszaki Közlemények 27. kötet (1959) 7, .23-24, 39. 7 Bartha Eszter: A munkások és a hatalom 1956 után. In: Rainer M. János-Valuch Tibor (Szerk.): Munkások 556. Bp. 2017. 157-179.
