Page 161 [161]
OCR
160 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal érkeztek a jelentések, amelyek arról számoltak be, hogy , az ország bármely vidékéről való tsz-elnökök, vezetők arról panaszkodnak, hogy zömében öregek, betegek vannak a szövetkezetben. Utánpótlásról alig beszélhetünk. Az elaggott öregek rövidesen kidőlnek a sorból. Nagy aggodalommal tekintünk a mezőgazdaság jövője felé." A hatalom és a parasztság között a nyugdíj és családi pótlék körül kiéleződő feszültségek jelezték, hogy a szövetkezeti problémáknak van olyan köre, amelyeket már nem lehet helyi megoldásokkal, átmeneti engedményekkel kezelni. Országos szintű döntésekre volt szükség. Ugyancsak legfelső szintű döntést sürgetett a hatalom és a téesztagság közötti -már sokszor érintett — érdekeltségi konfliktus. A téeszek gazdálkodásában bevezetett helyi megoldások javítottak ugyan a tagság jövedelmi helyzetén, de nem tudták teljesen ellensúlyozni a maradékelvű jövedelemelosztást, ami továbbra is biztosította az állami érdekek elsőbbségét. Ahogy ekkoriban fogalmazták: , a keveset akárhogyan is osztották fel, csak kevés maradt". Fehér Lajos és hívei igyekeztek tudatosítani a politikai vezetésben, hogy ezek a problémák újfajta kezelést igényelnek. Az új gazdasági mechanizmus előkészítési fázisában az agrárlobbi egy komplex reformcsomagot valósított meg. Ez magában foglalta a téeszek irányításának, közgazdasági és jogi szabályozórendszerének átalakítását. A gépállomások felszámolása, a hitelelengedés és az árrendszer korrekciója mind azt jelezte, hogy az agrárlobbi szisztematikusan folytatta a szocialista mezőgazdaság sztálini rendszerének a lebontását. " A mezőgazdasági termelőszövetkezetek életéből az 1967. évi téesztörvény távolította el a kolhoz-modell utolsó elemeit, s egyúttal legalizálta mindazokat a ,jó gyakorlatokat", amelyek az 1960-as évek során helyi szinten kiformálódtak. Ezek az alulról jövő kezdeményezések leginkább a munkaszervezet, munkadíjazás és a háztáji gazdálkodás területén jelentkeztek, hiszen ezek voltak a sztálini modell azon kritikus területei, amelyeket a magyar parasztság nem fogadott el. Mind közül a legfontosabb a maradék-elv megszüntetése volt. Az 1967. évi III. törvény úgy rendelkezett, hogy a tagoknak az év közben kifizetett munkadíjat a szövetkezet a termelés költségeként számolja el, és kifizetése megelőzi az állam követeléseit és az anyagi ráfordítások pótlását.? Ezután a szövetkezet tagjait — hasonlóan az ipari munkásokhoz - előre megállapított, összegszerűen garantált és a munkavégzés arányá88 MNL OL M-KS-288. f. 28/1964/2. 6. e. A KB Mezőgazdasági Osztály feljegyzése a tsz-ek munkaerőhelyzetéről. 1964. január 8. "4 Erről bővebben lásd Varga Zsuzsanna: Az Új Gazdasági Mechanizmus elfeledett sikertörténete. Betekintő 2018/2. sz. http://www.betekinto.hu/sites/default/files/betekinto-szamok/2018_2_varga_ zs.pdf #5 Mezögazdasägi termelöszövetkezeti törveny. Földjogi törveny. Bp. 1968. 68-69.
