Oldal 152 [152]
OCR
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 151 a megmaradt, s a hatalom számára igencsak felértékelődött téeszek tagsága a saját igényei, érdekei - s ne a téeszalapszabály - szerint alakítsa a szövetkezet belső viszonyait." 1958 folyamán, a kollektivizálás befejezésére készülve a dogmatikus nézeteket valló földművelésügyi vezetés, élén Dögei Imre miniszterrel, igyekezett visszaterelni az eltévelyedett téeszeket a kolhozmodell keretei közé. Ennek szükségességét a miniszter így indokolta meg: , Nagyon sokat beszélnek, fecsegnek mostanában, hogy minden szövetkezet csinálja meg a maga alapszabályát, úgy ossza el a jövedelmet, ahogy akarja, ne szóljunk bele, mert akkor megsértjük az önkéntességet. Ez, elvtársak, semmi más, mint az ellenség céltudatos, bomlasztó munkája. Ebbe mi nem megyünk bele. Azt mondjuk, hiába fecsegtek arról, hogy így a magyar sajátosság, úgy a magyar sajátosság, semmi újat nem hoztatok, a mintaalapszabálynál jobbat nem alkottatok, a jövedelemelosztásnál, a munkaegységnél jobb módszert nem találtatok, csak rosszabbat, ezért mi kitartunk emellett." Az MSZANP vezetésén belül azonban nem mindenki értett egyet ezzel. A KB Mezőgazdasági Osztályát vezető Fehér Lajos körül tömörülő agrárpolitikusok és szakemberek úgy látták, hogy éppen ezek az alulról jövő kezdeményezések mutatják meg, melyek azok a minimális követelmények, amelyekkel elfogadhatóbbá válik a termelőszövetkezet a , maga-ura" paraszti réteg számára." Fehér Lajos így érvelt: , A termelőszövetkezeti paraszt sem szereti ugyanis azt, ha minden lépését előre megszabják, sszájába ragjak«. Éppen ezért lehetőséget kell adni arra, hogy a szocialista alapelvek betartása mellett a termelőszövetkezetek az alapszabályt a helyi viszonyokhoz mérten módosíthassák, rugalmasabbá, hajlékonyabbá tegyék, hogy ily módon a tagság még jobban érezze: valóban ő a gazdája termelőszövetkezetének."? A Dögei-Fehér-vitában valójában a kétféle történelmi út mássága, s az ebből fakadó szakmai-politikai vita került felszínre. A dogmatikus irányzat képviselői azt hangsúlyozták, hogy helyes volt az 1950-es években folytatott parasztellenes agrárpolitika: a magyar paraszt csak akkor megy be a téeszbe, ha gazdasági korlátozások, adóprés útján teljesen , legatyásítják". Fehér Lajos és hívei pedig azt vallották, hogy ez az út a kollektivizálás két korábbi kudar5° Az 1953-as és 1956-os kilépési, feloszlási hullámot túlélő téeszek megnövelték a háztáji gazdaság területét, s áttértek a természetbeni részesedésre vagy a részes művelés, vagy különféle prémiumok formájában. Erről bővebben lásd: Varga, Zs.: Ihe Hungarian Agricultural Miracle? i. m. 69-78., 9097. "s . MNL Zala Megyei Levéltár 1. f. 1957. 2. ő. e. Jegyzőkönyv az MSZMP Zala megyei nagyaktíva üléséről, 1957. május 29. 52 A két iranyzat vitajarol lasd: Sipos L.: Reform és megtorpanas i. m. 188-197. 5 Fehér Lajos: A termelészévetkezetek erdsitésének feladatai. Tarsadalmi Szemle 12. (1957) 4-5. sz. 1-24.
