Seite 152 [152]
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 151
a megmaradt, s a hatalom számára igencsak felértékelődött téeszek tagsága a
saját igényei, érdekei - s ne a téeszalapszabály - szerint alakítsa a szövetkezet
belső viszonyait."
1958 folyamán, a kollektivizálás befejezésére készülve a dogmatikus néze¬
teket valló földművelésügyi vezetés, élén Dögei Imre miniszterrel, igyekezett
visszaterelni az eltévelyedett téeszeket a kolhozmodell keretei közé. Ennek
szükségességét a miniszter így indokolta meg: , Nagyon sokat beszélnek, fe¬
csegnek mostanában, hogy minden szövetkezet csinálja meg a maga alap¬
szabályát, úgy ossza el a jövedelmet, ahogy akarja, ne szóljunk bele, mert ak¬
kor megsértjük az önkéntességet. Ez, elvtársak, semmi más, mint az ellenség
céltudatos, bomlasztó munkája. Ebbe mi nem megyünk bele. Azt mondjuk,
hiába fecsegtek arról, hogy így a magyar sajátosság, úgy a magyar sajátosság,
semmi újat nem hoztatok, a mintaalapszabálynál jobbat nem alkottatok, a jö¬
vedelemelosztásnál, a munkaegységnél jobb módszert nem találtatok, csak
rosszabbat, ezért mi kitartunk emellett."
Az MSZANP vezetésén belül azonban nem mindenki értett egyet ezzel.
A KB Mezőgazdasági Osztályát vezető Fehér Lajos körül tömörülő agrár¬
politikusok és szakemberek úgy látták, hogy éppen ezek az alulról jövő
kezdeményezések mutatják meg, melyek azok a minimális követelmények,
amelyekkel elfogadhatóbbá válik a termelőszövetkezet a , maga-ura" paraszti
réteg számára." Fehér Lajos így érvelt: , A termelőszövetkezeti paraszt sem
szereti ugyanis azt, ha minden lépését előre megszabják, sszájába ragjak«.
Éppen ezért lehetőséget kell adni arra, hogy a szocialista alapelvek betartása
mellett a termelőszövetkezetek az alapszabályt a helyi viszonyokhoz mérten
módosíthassák, rugalmasabbá, hajlékonyabbá tegyék, hogy ily módon a tag¬
ság még jobban érezze: valóban ő a gazdája termelőszövetkezetének."?
A Dögei-Fehér-vitában valójában a kétféle történelmi út mássága, s az
ebből fakadó szakmai-politikai vita került felszínre. A dogmatikus irányzat
képviselői azt hangsúlyozták, hogy helyes volt az 1950-es években folytatott
parasztellenes agrárpolitika: a magyar paraszt csak akkor megy be a téeszbe,
ha gazdasági korlátozások, adóprés útján teljesen , legatyásítják". Fehér Lajos
és hívei pedig azt vallották, hogy ez az út a kollektivizálás két korábbi kudar¬
5° Az 1953-as és 1956-os kilépési, feloszlási hullámot túlélő téeszek megnövelték a háztáji gazdaság te¬
rületét, s áttértek a természetbeni részesedésre vagy a részes művelés, vagy különféle prémiumok
formájában. Erről bővebben lásd: Varga, Zs.: Ihe Hungarian Agricultural Miracle? i. m. 69-78., 90¬
97.
"s . MNL Zala Megyei Levéltár 1. f. 1957. 2. ő. e. Jegyzőkönyv az MSZMP Zala megyei nagyaktíva ülésé¬
ről, 1957. május 29.
52 A két iranyzat vitajarol lasd: Sipos L.: Reform és megtorpanas i. m. 188-197.
5 Fehér Lajos: A termelészévetkezetek erdsitésének feladatai. Tarsadalmi Szemle 12. (1957) 4-5. sz.
1-24.