Seite 150 [150]
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében s 149
ka díját." Világos érdekeltségi viszonyokat akart a tagság, tehát jó előre tudni
akarta, hogy az időjárási kockázatot is számba véve, bizonyos mennyiségű
és minőségű munkáért milyen munkadíj illeti meg. A bizonytalan értékű
s döntően csak a gazdasági év végén realizálódó munkaegység helyett a ter¬
més bizonyos százalékát, illetve a termék előállítására fordított munkanapok
ellenértékét közvetlenül és minél rendszeresebb időközökben - lehetőség
szerint a termelési ciklusok kialakult rendjéhez kötődve - akarta megkapni.
A hagyományos paraszti gazdálkodás számos jól bevált megoldást ismert:
ilyen volt például a részes kapálás, a részes kaszálás, a részes aratás. Mind¬
egyik formánál előre kialkudott terményhányad illette meg a bérmunkást,
s minél jobban végezte a munkáját, annál többet ért az a bizonyos hányad."
A részes műveléshez való visszanyúlás nem egyszerűen a tradíciókhoz
való görcsös ragaszkodást jelentette, hanem ennél sokkal többet. Azt szim¬
bolizálta, hogy a parasztság a téeszben a számára új, sokszor kaotikus viszo¬
nyok között is a régi életvezetési elvek szerint akarta berendezni az életét.
A birtokos gazda a gazdasági év megtervezésekor elsősorban azt mérlegelte:
miképpen tudja biztosítani a háza népe fenntartásához szükséges javakat.
A szegényparaszt pedig a szóba jöhető munkalehetőségek mérlegelésekor
nem azt nézte először, hogyan tudna többet keresni, hanem azt, hogyan fe¬
dezheti családja szükségleteit. Mindent felülíró prioritás volt a család kenyér¬
gabona-szükségletének megszerzése, valamint a takarmány biztosítása az ál¬
latok számára. Ahogy a gazda vetéstervében főhelyen a búzavetés állt, úgy
állt a szegény emberek számításainak centrumában a részes aratás, amely
a búza megszerzésének legáltalánosabb, legkézenfekvőbb módja volt."
A részes aratás vállalásával a téesztag biztosítani tudta az egész évi ke¬
nyérnek valót." A részes kaszálással, illetve kapálással pedig megszerezhette
a háztáji állatállomány takarmányszükségletét."" Ráadásul a részes művelés a
területek családonkénti felosztásával kapcsolódott össze, s ez a forma sok¬
kal jobban megfelelt a falusi asszonyok időbeosztásának, mint a nehézkes
2 A természetbeni részesedéshez nemcsak a tradíciók miatt ragaszkodott a tagság, hanem azért is,
mert a felvásárlási és szabadpiaci árak közti jelentős különbség miatt a téesztagok akkor jártak jól,
ha a munkaegység értékét természetben kapták meg.
® Gunst P.: A magyar agrärtärsadalom i. m. 231-284.
# Az aratôk 1/12-ed, 1/10-ed, sôt a I. vilaghaboru alatt 1/8-ad részt kaptak, a marokszedék pedig en¬
nek felét, akár a községbeli parasztoknál, akár az uradalmakban dolgoztak.
35 Markus Istvan: Mit lattam falun (1945-1966)? Bp. 1967. 203-222.; Zim Tibor: Tények és indulatok.
Válogatott szociografiai irasok. Bp. 1987. 103-127.
16 A háztáji gazdaság megengedett földterülete nem volt arányban a háztájiban tartható állatállomány
nagyságával. Emiatt a tagság egy része arra törekedett, hogy a takarmányt a közös gazdaság termé¬
séből szerezzék meg. Éppen ezért terjedt el a terményrészesedés főképp a takarmánynövények (ku¬
korica, szálastakarmány) termelésében.