Page 149 [149]
148 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
előzött, a tagság közös gazdaságból származó jövedelme bizonytalan összegű
s alacsony színvonalú volt.
A munkaegységrendszer sem kedvezett a gondos, lelkiismeretes munká¬
hoz szokott gazdaembernek, hiszen a munkaegység lényegében csak a mun¬
ka mennyiségét mérte, azt már nem tudta kifejezésre juttatni, hogy az adott
munkát milyen minőségben, a kellő időben vagy elkésve végezték-e el. Így az
járt rosszul, aki becsületesen dolgozott. Ugyanebben az irányban hatott az is,
hogy a munkanormák aránytalanul voltak megállapítva.
Ahogyan a munkadíjazás, úgy a munkaszervezet sem felelt meg a hazai
viszonyoknak. Az előírás szerint a munkaszervezet alapegysége a brigád,
illetve a munkacsapat volt. Ugyanakkor a paraszti munkaszervezetben ¬
a csépléstôl eltekintve - egyetlen munkafäzishoz sem volt szükség 1-2 ember¬
nél többre az adott technikai feltételek mellett. A szántást, boronálást, simí¬
tást, kapálást, kaszálást többnyire egy ember végezte. Aratni párban arattak,
egy kaszás férfi és egy marokszedő nő. Természetesen a parasztemberek is
dolgoztak időnként csapatban, pl. aratás, hordás, kazalrakás stb., vagy ép¬
pen bizonyos munkák (kaszálás, kapálás, kukoricatörés) gyors befejezésének
a szükségessége is megkívánhatta a népesebb csapatok közös munkáját. De
ilyenkor mindig a rokonságból, szomszédságból, tehát egymás munkabí¬
rását, szorgalmát jól ismerő emberekből állt össze a csapat." Ehhez képest
a téeszalapszabályban előírt brigád a hazai szokásoktól teljesen idegen forma
volt. E túlságosan merev munkaszervezet problémái hamar megmutatkoz¬
tak. A munkatempó sokszor okozott konfliktust az idősebb és a fiatalabb
generáció között, s emellett a háztartás és a család gondjaival elfoglalt női
dolgozók nehezen voltak beilleszthetők a munkacsapatba. A legtöbb gondot
mégis az okozta, hogy az önálló munkához szokott , maga-ura" parasztok
igen nehezen viselték, hogy napról napra egy brigádvezető utasításait kelljen
követniük." Különösen akkor, ha az illetőt nem tartották jó gazdának.
Mindezek figyelembevételével a parasztság érdekét olyan megoldások
szolgálták volna, amelyek már év közben biztosítják, hogy egy-egy munka
befejezése után azonnal, s lehetőleg terményben megkapja az elvégzett mun¬
1 Csíki Tamás: Eltűnt falusi világok. A 20. századi paraszti társadalom - az egyéni emlékezetekben.
Bp. 2018. 89-106.; Fél E.-Hofer T.: Arányok és mértékek i. m. 144-190.
n Csonka Mihály kiskunhalasi tanyásgazda igen találóan fogalmazta ezt meg visszaemlékezéseiben:
, Úgy mondjuk, hogy az ujjunk sem egyforma, tehát a munka sem egyforma, sőt a munkás sem. Van
jó munkás és van rossz munkás. Egyik utálja a munkát, a másik már szívesen csinálja. Ezért aztán
nincs összetartás; egyik így, a másik úgy szeretné, hiányzik a jó szándék a megértés. Így aztán az a
helyzet, hogy egyik haragszik a másikra, mert az többet produkál, mint ő, viszont megfordítva is
szokott lenni. Ez kérem nem magyar gyomornak való, a magyar sose szerette, ha valaki beleszólt a
munkájába." Lásd: Romsics Ignác (Szerk.): Csonka Mihály élete és vilagképe. Bp. 2009. 276-277.