OCR
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 147 két év alatt kiveszett volna a magyar paraszt közismert munkaszeretete, szorgalma. Holott valójában arról volt szó, hogy a kivárás és a passzív ellenállás jegyében megosztották erőfeszítéseiket a háztáji és a közös gazdaság között. Kialakítottak egy kettős munkaerkölcsöt, mégpedig úgy, hogy a közös gazdaságban megtanultak rosszul dolgozni." Racionális paraszti érdekérvényesítés A kollektivizálást követő első években - mint láttuk - a mindennapi ellenállás stratégiáinak igen széles skálája fejlődött ki a falvakban. Az elvándorlás, ingázás mellett jelen voltak a passzív ellenállás mindazon formái, amelyek bárhol a világon megfigyelhetők, ha az alárendelt helyzetű munkaerő javítani akar a helyzetén. Mindemellett egyre erőteljesebben jelentkezett egy másik tendencia is, amit , aktív alkalmazkodásként" ismer a szakirodalom." Ez a fogalom arra utal, hogy a társadalom alárendelt helyzetű csoportjainak még egy diktatórikus rendszerben is van lehetőségük arra, hogy visszahassanak a hatalomra. Magyarországon a szövetkezeti tagok gyenge munkateljesítménye, a munkától való távolmaradása egyértelművé tette: nem hajlandók aktívan bekapcsolódni egy olyan gazdálkodási szervezetbe, ahol számukra idegen, áttekinthetetlen működési viszonyok közepette nem biztosított a család megélhetése. A hatalom és a téesztagság között kialakuló legélesebb érdekkonfliktus anyagi jellegű volt. Két neuralgikus pont körül összpontosult: az egyik a maradékelvű jövedelemelosztás volt, a másik pedig a munkaegységrendszer. Ahogy a korábbi fejezetekben többször is volt róla szó, mindkettő megkérdőjelezhetetlen elemét alkotta a szovjet kolhozmodellnek. Habár a termelőszövetkezetek nem tartoztak az állami tulajdon körébe, az államhatalom mégis tulajdonosként igyekezett rendelkezni a terményeikkel. A téeszeknek valójában azt a szerepet szánták, hogy a mezőgazdaságban megtermelt új érték döntő hányadát koncentráltan lehessen átszivattyúzni tőlük a nemzetgazdaság más szféraiba.*” Ezt a célt szolgálta a maradékelvű (reziduális) jövedelemelosztás, amelynek negatívumairól már volt szó a korábbi fejezetekben. Így az állami érdekek érvényesülése minden mást meg7. Juhász Pál: A falu megszállása. In: Uő: Emberek és intézmények. Két zsákutca az agráriumban. Bp. 2006. 315—319. # Fitzgerald, S.: Stalin’s Peasants i. m. 10-13. ®» Kurucz Mihaly: Gondolattöredekek a magyar kollektivizäläs föszereplöjeröl: a mezögazdasägi termelőszövetkezetről, mint az eredeti szocialista tőkefelhalmozás sajátos formájáról. In: Schlett A. (Szerk.): Földinduläsok i. m. 219-264.