Seite 148 [148]
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 147
két év alatt kiveszett volna a magyar paraszt közismert munkaszeretete, szor¬
galma. Holott valójában arról volt szó, hogy a kivárás és a passzív ellenállás
jegyében megosztották erőfeszítéseiket a háztáji és a közös gazdaság között.
Kialakítottak egy kettős munkaerkölcsöt, mégpedig úgy, hogy a közös gaz¬
daságban megtanultak rosszul dolgozni."
Racionális paraszti érdekérvényesítés
A kollektivizálást követő első években - mint láttuk - a mindennapi ellenál¬
lás stratégiáinak igen széles skálája fejlődött ki a falvakban. Az elvándorlás,
ingázás mellett jelen voltak a passzív ellenállás mindazon formái, amelyek
bárhol a világon megfigyelhetők, ha az alárendelt helyzetű munkaerő javí¬
tani akar a helyzetén. Mindemellett egyre erőteljesebben jelentkezett egy
másik tendencia is, amit , aktív alkalmazkodásként" ismer a szakirodalom."
Ez a fogalom arra utal, hogy a társadalom alárendelt helyzetű csoportjai¬
nak még egy diktatórikus rendszerben is van lehetőségük arra, hogy vissza¬
hassanak a hatalomra.
Magyarországon a szövetkezeti tagok gyenge munkateljesítménye, a mun¬
kától való távolmaradása egyértelművé tette: nem hajlandók aktívan bekap¬
csolódni egy olyan gazdálkodási szervezetbe, ahol számukra idegen, áttekint¬
hetetlen működési viszonyok közepette nem biztosított a család megélhetése.
A hatalom és a téesztagság között kialakuló legélesebb érdekkonfliktus anyagi
jellegű volt. Két neuralgikus pont körül összpontosult: az egyik a maradék¬
elvű jövedelemelosztás volt, a másik pedig a munkaegységrendszer. Ahogy
a korábbi fejezetekben többször is volt róla szó, mindkettő megkérdőjelezhe¬
tetlen elemét alkotta a szovjet kolhozmodellnek.
Habár a termelőszövetkezetek nem tartoztak az állami tulajdon körébe,
az államhatalom mégis tulajdonosként igyekezett rendelkezni a terményeik¬
kel. A téeszeknek valójában azt a szerepet szánták, hogy a mezőgazdaságban
megtermelt új érték döntő hányadát koncentráltan lehessen átszivattyúzni
tőlük a nemzetgazdaság más szféraiba.*” Ezt a célt szolgálta a maradékelvű
(reziduális) jövedelemelosztás, amelynek negatívumairól már volt szó a ko¬
rábbi fejezetekben. Így az állami érdekek érvényesülése minden mást meg¬
7. Juhász Pál: A falu megszállása. In: Uő: Emberek és intézmények. Két zsákutca az agráriumban. Bp.
2006. 315—319.
# Fitzgerald, S.: Stalin’s Peasants i. m. 10-13.
®» Kurucz Mihaly: Gondolattöredekek a magyar kollektivizäläs föszereplöjeröl: a mezögazdasägi ter¬
melőszövetkezetről, mint az eredeti szocialista tőkefelhalmozás sajátos formájáról. In: Schlett A.
(Szerk.): Földinduläsok i. m. 219-264.