OCR
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 145 1958-ban a tagok fele még 40 évesnél fiatalabb, ezzel szemben 1961 végén a tagság háromnegyed része ennél idősebb, sőt 36%-uk mar 60 évesnél is idősebb volt. Ezek után nem meglepő, hogy míg a téesztagság átlagéletkora 1958-ban 41 év, addig 1961-ben már 52 év volt. Mivel a mezőgazdaságból eltávozott keresők többsége férfi volt, az átszervezés idején emelkedett a mezőgazdasági keresők között a nők aránya is: az 1958. évi 2690-ról 1961 végére 38%-ra.” További problémát jelentett, hogy a téesztagok az előzetes elvárások ellenére nem érezték morális kötelességüknek, hogy a közös gazdaságban adódó munkákat a jó gazda gondosságával végezzék el. Épp ellenkezőleg történt: a téeszben maradó nők és idősek csak azt a minimális munkaegységet teljesítették a közösben, ami a háztájihoz való jogosultságot biztosította.?! Ők maximálisan a háztájira koncentráltak, hiszen joggal érezték úgy: ez az egyetlen olyan szféra a téeszben, ahol közvetlen összefüggés van a befektetett munka és az onnan nyert jövedelem között. Azt remélték, hogy innen valamiképp pótolhatják a közösből származó kevés jövedelmet. Arra törekedtek, hogy egyrészt a megengedettnél nagyobb földterületet használjanak, másrészt a háztáji munkák elsőbbséget élveztek a közös gazdaság aktuális munkáival szemben, harmadrészt pedig a közös gazdaság javaiból, pl. a takarmányból igyekeztek átcsoportosítani a háztájiba. Ez az eufemisztikus megfogalmazás magát a lopást jelentette. ? A paraszti ellenállás ezen formáinak masszív jelentkezéséről tanúskodnak a korabeli téesz- és pártiratok, amelyekben állandó téma a tagok passzív viselkedése, a munkafegyelem meglazulása. Néhány jellemző példa: , A tagság jelentős része részvétlenséget tanúsít a kollektív munkával szemben." , Sajnos nem minden tag jön rendszeresen dolgozni." , A tagok egy része az indokoltnál tovább volt távol a közös munkától az egyéni munka miatt." Általános jelenség volt, hogy reggelente a brigádvezető szaladgált házról házra, hogy összetoborozza a tagokat az éppen aktuális munkára, vagy éppen azért kezdték későn a munkát, mert a brigádtagok megvárták, míg mindenki megérkezik. Arról meg hallani se akartak, ha esetleg vasárnap volt esedékes valamely sürgős mezei munka. Az elvégzett munka minősége is hagyott kívánnivalót maga után: , a zöldre feketét húztak", azaz nem kapáltak rendesen, s így a gyomnövény sokszor magasabbra nőtt, mint a vetemény. 3° Mezégazdasagunk a szocialista atszervezés idején i. m. 147-153. a A nok részvételét a téesz munkaszervezetében az egész szocialista idészakra kiterjedéen elemzi az alábbi szociológiai disszertáció: Ildikó Asztalos Morell: Emancipation’s Dead-End Roads? Studies in the Formation and Development of the Hungarian Model for Agriculture and Gender (1956-1989). Acta Universitatis Upsaliensis, Uppsala, 1999. » Ez az utóbbi stratégia országosan jellemző volt, ugyanakkor igen hosszú ideig tabu témának számított mind a politikai, mind a szakirodalmi diskurzusban.