Oldal 142 [142]
OCR
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 141 a hatalom az 1958-1959 telén indított harmadik kollektivizálási kampány során - a korábbiaktól eltérően - nem a parasztság szegényebb vagy éppen nincstelen rétegeit tekintette fő bázisnak, hanem a nagyobb gazdálkodási tapasztalattal rendelkező kis- és középparasztságot. A szervezők először a falvak legtekintélyesebb gazdáit igyekeztek rábírni a belépésre, azt remélve, hogy példájukat követik majd a többiek, s így meggyorsítható a falvak téeszbe szervezése. Ez a módszer azt a célt is szolgálta, hogy e réteg ne érezze úgy, hogy a szövetkezetbe lépéssel veszít a falu hierarchiájában elfoglalt pozíciójából. Míg tehát az ötvenes években főleg városi kádereket helyeztek a téeszek élére, addig 1959-1961 között sok helyütt már helyi gazda lett a téeszelnök." Fontos újdonság volt, hogy a korábban kuláknak nyilvánított gazdák is beléphettek a téeszbe, sőt a későbbiekben a vezetőségbe is bekerülhettek." A falu hagyományos társadalmi rétegződése olyan módon is beépült az új szervezetbe, hogy a kollektivizálás során engedélyezték: külön téeszbe tömörülhettek egy adott falun belül a módosabb gazdák és a szegényparasztok. Az előbbieket a falusi szóbeszédben szokás volt csizmás, lakkcsizmás vagy mágnás téeszként, az utóbbiakat pedig proletár vagy mezítlábas téeszként emlegetni." Egy ilyen falu belső viszonyaiba enged betekintést Csoóri Sándor korabeli szociográfiája: ,a megalakulás drámai pillanatát csak egyetlen körülmény enyhítette: az, hogy apámék szövetkezetében, a Kossuthban szorgalmas, munkához értő, munkát szerető emberek verődtek össze. [...) Tökéletes volt köztük az egyetértés; sorstársnak érezték magukat az új történelmi szélfújásban. Ha már így van, tartsunk össze - mondogatták kézrázás közben. Mindegyikőjüknek - bármelyik réteghez tartoztak is - egyaránt tetszett, hogy a szövetkezetből nem csinältak »börtönt«, hogy hagytak olyan repedéseket, melyeken át vissza lehetett bújni az elhagyott egyéni világba. A szőlőket például nem tagosították, s a háztáji földeket sem sorolták oda.”” A szocialista kirakat mögött a kezdeti időszakban tehát sok helyütt fennmaradt az egyéni gazdálkodás. Ez adódott magából az akkori helyzetből: a termelőszövetkezetek megalakulásakor ugyanis a nagyüzemi gazdálkodás » Erröl bövebben läsd: Kunszab6 Ferenc: Elnöktipusok a termelöszövetkezetekben. Bp. 1974.; Nigel Swain: Collective Farms Which Work? Cambridge 1985. 114-132. 70 AZ 1959. Evi 7. sz. tvr. 11. $. 2. pontja igy fogalmazott: „Az a termelöszövetkezeti tag, aki koräbban kizsákmányoló volt, csak abban az esetben választható meg tisztségre, illetőleg tarthatja meg tisztségét, ha a termelőszövetkezetben legalább két éven át végzett példamutató munkájával a tagság megbecsülését kiérdemelte. E rendelkezés alól a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke esetenként kivételt engedélyezhet." A mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok i. m. 8. a A társadalmi tagozódás gyakorta még a téesz-elnevezésekben is tükröződött. Míg a szegényparasztok többnyire forradalmibbnak tűnő neveket választottak: Vörös Csillag, Vörös Sarló, Dózsa, Petőfi, addig a módosabb gazdák általában igyekeztek valamilyen, kissé semlegesebb nevet találni: Béke, Alkotmány, Búzavirág, Marosmente stb. 2 Csoóri Sándor: Otthoni változások In: Uő: Tudósítás a toronyból. Bp. 1963. 79.
