Oldal 142 [142]
A hatalom és a parasztság az 1960-as évek első felében e 141
a hatalom az 1958-1959 telén indított harmadik kollektivizálási kampány
során - a korábbiaktól eltérően - nem a parasztság szegényebb vagy éppen
nincstelen rétegeit tekintette fő bázisnak, hanem a nagyobb gazdálkodá¬
si tapasztalattal rendelkező kis- és középparasztságot. A szervezők először
a falvak legtekintélyesebb gazdáit igyekeztek rábírni a belépésre, azt remélve,
hogy példájukat követik majd a többiek, s így meggyorsítható a falvak téeszbe
szervezése. Ez a módszer azt a célt is szolgálta, hogy e réteg ne érezze úgy,
hogy a szövetkezetbe lépéssel veszít a falu hierarchiájában elfoglalt pozíciójá¬
ból. Míg tehát az ötvenes években főleg városi kádereket helyeztek a téeszek
élére, addig 1959-1961 között sok helyütt már helyi gazda lett a téeszelnök."
Fontos újdonság volt, hogy a korábban kuláknak nyilvánított gazdák is be¬
léphettek a téeszbe, sőt a későbbiekben a vezetőségbe is bekerülhettek."
A falu hagyományos társadalmi rétegződése olyan módon is beépült az
új szervezetbe, hogy a kollektivizálás során engedélyezték: külön téeszbe tö¬
mörülhettek egy adott falun belül a módosabb gazdák és a szegényparasz¬
tok. Az előbbieket a falusi szóbeszédben szokás volt csizmás, lakkcsizmás
vagy mágnás téeszként, az utóbbiakat pedig proletár vagy mezítlábas téesz¬
ként emlegetni." Egy ilyen falu belső viszonyaiba enged betekintést Csoóri
Sándor korabeli szociográfiája: ,a megalakulás drámai pillanatát csak egyet¬
len körülmény enyhítette: az, hogy apámék szövetkezetében, a Kossuthban
szorgalmas, munkához értő, munkát szerető emberek verődtek össze. [...)
Tökéletes volt köztük az egyetértés; sorstársnak érezték magukat az új tör¬
ténelmi szélfújásban. Ha már így van, tartsunk össze - mondogatták kézrá¬
zás közben. Mindegyikőjüknek - bármelyik réteghez tartoztak is - egyaránt
tetszett, hogy a szövetkezetből nem csinältak »börtönt«, hogy hagytak olyan
repedéseket, melyeken át vissza lehetett bújni az elhagyott egyéni világba.
A szőlőket például nem tagosították, s a háztáji földeket sem sorolták oda.””
A szocialista kirakat mögött a kezdeti időszakban tehát sok helyütt fenn¬
maradt az egyéni gazdálkodás. Ez adódott magából az akkori helyzetből:
a termelőszövetkezetek megalakulásakor ugyanis a nagyüzemi gazdálkodás
» Erröl bövebben läsd: Kunszab6 Ferenc: Elnöktipusok a termelöszövetkezetekben. Bp. 1974.; Nigel
Swain: Collective Farms Which Work? Cambridge 1985. 114-132.
70 AZ 1959. Evi 7. sz. tvr. 11. $. 2. pontja igy fogalmazott: „Az a termelöszövetkezeti tag, aki koräbban
kizsákmányoló volt, csak abban az esetben választható meg tisztségre, illetőleg tarthatja meg tiszt¬
ségét, ha a termelőszövetkezetben legalább két éven át végzett példamutató munkájával a tagság
megbecsülését kiérdemelte. E rendelkezés alól a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke ese¬
tenként kivételt engedélyezhet." A mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok
i. m. 8.
a A társadalmi tagozódás gyakorta még a téesz-elnevezésekben is tükröződött. Míg a szegényparasz¬
tok többnyire forradalmibbnak tűnő neveket választottak: Vörös Csillag, Vörös Sarló, Dózsa, Pető¬
fi, addig a módosabb gazdák általában igyekeztek valamilyen, kissé semlegesebb nevet találni: Béke,
Alkotmány, Búzavirág, Marosmente stb.
2 Csoóri Sándor: Otthoni változások In: Uő: Tudósítás a toronyból. Bp. 1963. 79.