Page 117 [117]
OCR
116 e A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal Ez a törekvés egyáltalán nem meglepő, hiszen az 1956. őszi paraszti követelések között megtalálhatók azok, amelyek kiálltak a téeszek önállósága mellett. A Kádár-kormány támogatta ezeket a termelőszövetkezeti kezdeményezéseket, amit jelez a november 27-i felhívás alábbi részlete is: , A kormány szükségesnek tartja olyan szövetkezeti törvény megalkotását, amelyik kimondja, hogy a dolgozó parasztok maguk válasszák meg a szövetkezeti formát, maguk határozzák meg a szövetkezet működési szabályát és maguk döntsenek a jövedelemelosztás módjáról. A kormány nem tűr semmiféle beavatkozást a szövetkezet ügyeibe."" Ebben a légkörben a tovább működő téeszek tehát hozzáláttak, hogy változtassanak azokon a viszonyokon, amelyek gátolták mind a tagsági, mind a szövetkezeti érdekek érvényesülését. A téeszek egyrészt függetlenedni akartak azoktól a szervektől (a párt-, tanács- és bankszervektől és a gépállomástól), melyek megelőzőleg beavatkoztak a gazdálkodásukba, másrészt pedig a saját adottságaikhoz igazodva akarták szabályozni a belső életüket." A termelőszövetkezeti tagság legfőbb törekvése pedig arra irányult, hogy év közben rendszeres és megfelelő szintű jövedelemhez jusson. A bizonytalan értékű munkaegység helyett a téeszek többségében áttértek a természetbeni részesedésre, vagy a részes művelés vagy a különféle prémiumok formájában.” A sorra vett helyi kezdeményezések közös vonása, hogy általuk a tagság évközben jövedelemhez jutott (akár pénz, akár természetbeni részesedés formájában), azaz a tagság érdekeinek érvényesülése megelőzte az állami és egyéb kötelezettségek teljesítését. A politikai vezetés konzervatív tagjai emiatt erőteljesen támadták ezeket az alulról jövő téeszkezdeményezéseket." Ugyanakkor a vezetés egy másik csoportja azzal érvelt, hogy az új ösztönzési megoldások révén a tag érdekelt lesz a termelés minőségének fokozásában, a hozamok növelésében és az önköltség csökkentésében, s ez az állam érdekét is szolgálja." > " Magyar Közlöny, 1956. november 27. 580. Ezt a hozzáállást tükrözte állami vonalon a földművelésügyi miniszter 65/1956. sz. utasítása, mely megállapította, hogy kizárólag a termelőszövetkezet tagságának van joga a termelés és értékesítés megszervezésére, valamint a szövetkezet irányítására. Lásd: Magyar Közlöny, 1956. november 27. 580-581. 5 MNLOLM-KS-288. f. 28/1958/14. ő. e. A tsz-ek törvényes és alapszabályszerű működésének vizsgálata. A Legfőbb Ügyészség összefoglaló jelentése. 5. MNL OL M-KS-288. f. 28/1957/2. 6. e. Jelentés az Intéző Bizottság számára a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről. (1957. május 29.); 28/1957/17. ő. e. Megyei jelentések a termelőszövetkezeti mozgalom helyzetéről. » MNLOLM-KS-288. f. 17/2. 6. e. Dögei Imre feljegyzése a mezőgazdaság szocialista átszervezésének néhány problémájáról. 1957. április 16. 54 A „kemeny vonal” hivei az agrärpolitikäban nem a párt mezőgazdasági osztályából (vezetője: Fehér Lajos), hanem a Dögei Imre vezette Földművelésügyi Minisztérium vezetői közül kerültek ki. A két irányzat vitáiról lásd: Sipos Levente: Reform és megtorpanás. Viták az MSZMP agrárpolitikájáról,
