Seite 117 [117]
116 e A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
Ez a törekvés egyáltalán nem meglepő, hiszen az 1956. őszi paraszti kö¬
vetelések között megtalálhatók azok, amelyek kiálltak a téeszek önállósága
mellett. A Kádár-kormány támogatta ezeket a termelőszövetkezeti kezde¬
ményezéseket, amit jelez a november 27-i felhívás alábbi részlete is: , A kor¬
mány szükségesnek tartja olyan szövetkezeti törvény megalkotását, amelyik
kimondja, hogy a dolgozó parasztok maguk válasszák meg a szövetkezeti
formát, maguk határozzák meg a szövetkezet működési szabályát és maguk
döntsenek a jövedelemelosztás módjáról. A kormány nem tűr semmiféle be¬
avatkozást a szövetkezet ügyeibe.""
Ebben a légkörben a tovább működő téeszek tehát hozzáláttak, hogy vál¬
toztassanak azokon a viszonyokon, amelyek gátolták mind a tagsági, mind
a szövetkezeti érdekek érvényesülését. A téeszek egyrészt függetlenedni
akartak azoktól a szervektől (a párt-, tanács- és bankszervektől és a gépál¬
lomástól), melyek megelőzőleg beavatkoztak a gazdálkodásukba, másrészt
pedig a saját adottságaikhoz igazodva akarták szabályozni a belső életüket."
A termelőszövetkezeti tagság legfőbb törekvése pedig arra irányult, hogy
év közben rendszeres és megfelelő szintű jövedelemhez jusson. A bizonytalan
értékű munkaegység helyett a téeszek többségében áttértek a természetbeni
részesedésre, vagy a részes művelés vagy a különféle prémiumok formájá¬
ban.”
A sorra vett helyi kezdeményezések közös vonása, hogy általuk a tagság
évközben jövedelemhez jutott (akár pénz, akár természetbeni részesedés
formájában), azaz a tagság érdekeinek érvényesülése megelőzte az állami és
egyéb kötelezettségek teljesítését. A politikai vezetés konzervatív tagjai emi¬
att erőteljesen támadták ezeket az alulról jövő téeszkezdeményezéseket."
Ugyanakkor a vezetés egy másik csoportja azzal érvelt, hogy az új ösztönzési
megoldások révén a tag érdekelt lesz a termelés minőségének fokozásában,
a hozamok növelésében és az önköltség csökkentésében, s ez az állam érdekét
is szolgálja."
> " Magyar Közlöny, 1956. november 27. 580. Ezt a hozzáállást tükrözte állami vonalon a földművelés¬
ügyi miniszter 65/1956. sz. utasítása, mely megállapította, hogy kizárólag a termelőszövetkezet tag¬
ságának van joga a termelés és értékesítés megszervezésére, valamint a szövetkezet irányítására.
Lásd: Magyar Közlöny, 1956. november 27. 580-581.
5 MNLOLM-KS-288. f. 28/1958/14. ő. e. A tsz-ek törvényes és alapszabályszerű működésének vizsgá¬
lata. A Legfőbb Ügyészség összefoglaló jelentése.
5. MNL OL M-KS-288. f. 28/1957/2. 6. e. Jelentés az Intéző Bizottság számára a termelőszövetkeze¬
ti mozgalom helyzetéről. (1957. május 29.); 28/1957/17. ő. e. Megyei jelentések a termelőszövetkezeti
mozgalom helyzetéről.
» MNLOLM-KS-288. f. 17/2. 6. e. Dögei Imre feljegyzése a mezőgazdaság szocialista átszervezésének
néhány problémájáról. 1957. április 16.
54 A „kemeny vonal” hivei az agrärpolitikäban nem a párt mezőgazdasági osztályából (vezetője: Fehér
Lajos), hanem a Dögei Imre vezette Földművelésügyi Minisztérium vezetői közül kerültek ki. A két
irányzat vitáiról lásd: Sipos Levente: Reform és megtorpanás. Viták az MSZMP agrárpolitikájáról,