Oldal 113 [113]
OCR
112 « A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal ponti Bizottság 1956. december 2-i ülésén rámutatott: , A gazdasági kérdések megoldásánál nekünk az a politikánk, hogy mindenféle olyan döntésnél, ahol a megtermelt javak hovafordításáról van szó, első szempont kell legyen a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése." Miközben 1956 végétől a hatalom a legkeményebb eszközökkel számolt le politikai ellenfeleivel, ugyanakkor kezdettől fogva kereste a társadalommal való kiegyezés eszközeit is. A leghatásosabbnak az életszínvonal-politika bizonyult. 1956 előtt ugyanis az erőltetett nehéz- és hadiipar-fejlesztés egyik fontos forrása éppen a lakossági fogyasztás alacsony szinten tartása volt. Az életszínvonal-politika teljesülése ekkoriban - és még hosszú ideig elsősorban az élelmiszer-ellátáson múlt, hiszen az emberek a jövedelmük döntő részén még élelmiszert vásároltak. Ez nem meglepő, hiszen a magyar társadalom széles tömegeinek szegényes, hiányos és gyakran egyoldalú táplálkozása nemcsak 1945 előtt, hanem az 1950-es években is jellemző volt. Így hát a korai Kádár-korszakban elemi erővel jelentkezett az emberek bőséges táplálkozás iránti igénye. " Az életszínvonal-politika kiemelt szerepe miatt 1956 után stratégiai jelentőségűvé vált a mezőgazdasági termelés növelése és ezzel összefüggésben az agrártermelők ösztönzése. A hatalom és az agrártársadalom közötti viszony rendezéséhez először az MDP agrárpolitikája nyomán kialakult feszültségeken kellett enyhíteni. A gyors kiegyezést elősegítette, hogy az agrárirányítás különböző szintjein jelen voltak olyan káderek, akik 1953-ban részt vettek a mezőgazdaságfejlesztési program kidolgozásában, s ehhez a szakmai irányvonalhoz kitartottak a későbbiekben is." Nagy Imre 1955-ös félreállítása után háttérbe szorultak ugyan, de többnyire benn tudtak maradni az agrárirányítás apparátusában. Az általuk készített előterjesztések, belső vitaanyagok egy darabig az íróasztalfiókba kerültek, viszont az agrárválság elmélyülésével 1956 nyár végén, ősz elején egyre szélesebb körben kaptak nyilvánosságot az országszerte megrendezett vitafórumokon." A Kádár-kormány az 1956. novemberi kényszerhelyzetben - a sztrájkoló ipari munkássággal szembesülve - fogadókészséget mutatott e javaslatok iránt. Mindebben szerepet játszott # A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. (1956. november 11.-1957. január 14.) Bp. 1993. 151. > Valuch Tibor: Magyar hétköznapok. Fejezetek a mindennapi élet történetéből a második világháborútól az ezredfordulóig. Bp. 2013. 286-307. 36 Ahogy az előző fejezetben utaltam rá, a desztalinizáció légkörében megjelent az országos párt- és állami agrárirányításban egy olyan megközelítésmód, amelynek képviselői családi gyökereik, szakmai tapasztalataik révén megértést mutattak az ágazat különböző aktorainak (egyéni gazdaságok, téeszek, állami gazdaságok) valódi problémái iránt. Bővebben lásd: Varga Zs.: Az agrárlobbi i. m. 43-52. 7 A szerző interjúja Pál Józseffel, 2011. június 8. (A szerző tulajdonában); A szerző interjúja Dimény Imrével, 2011. október 17. (A szerző tulajdonában)
