Seite 113 [113]
112 « A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
ponti Bizottság 1956. december 2-i ülésén rámutatott: , A gazdasági kérdé¬
sek megoldásánál nekünk az a politikánk, hogy mindenféle olyan döntésnél,
ahol a megtermelt javak hovafordításáról van szó, első szempont kell legyen
a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelése."
Miközben 1956 végétől a hatalom a legkeményebb eszközökkel számolt le
politikai ellenfeleivel, ugyanakkor kezdettől fogva kereste a társadalommal
való kiegyezés eszközeit is. A leghatásosabbnak az életszínvonal-politika bi¬
zonyult. 1956 előtt ugyanis az erőltetett nehéz- és hadiipar-fejlesztés egyik
fontos forrása éppen a lakossági fogyasztás alacsony szinten tartása volt.
Az életszínvonal-politika teljesülése ekkoriban - és még hosszú ideig ¬
elsősorban az élelmiszer-ellátáson múlt, hiszen az emberek a jövedelmük
döntő részén még élelmiszert vásároltak. Ez nem meglepő, hiszen a magyar
társadalom széles tömegeinek szegényes, hiányos és gyakran egyoldalú táp¬
lálkozása nemcsak 1945 előtt, hanem az 1950-es években is jellemző volt. Így
hát a korai Kádár-korszakban elemi erővel jelentkezett az emberek bőséges
táplálkozás iránti igénye. "
Az életszínvonal-politika kiemelt szerepe miatt 1956 után stratégiai jelen¬
tőségűvé vált a mezőgazdasági termelés növelése és ezzel összefüggésben az
agrártermelők ösztönzése. A hatalom és az agrártársadalom közötti viszony
rendezéséhez először az MDP agrárpolitikája nyomán kialakult feszültsége¬
ken kellett enyhíteni. A gyors kiegyezést elősegítette, hogy az agrárirányítás
különböző szintjein jelen voltak olyan káderek, akik 1953-ban részt vettek
a mezőgazdaságfejlesztési program kidolgozásában, s ehhez a szakmai irány¬
vonalhoz kitartottak a későbbiekben is." Nagy Imre 1955-ös félreállítása után
háttérbe szorultak ugyan, de többnyire benn tudtak maradni az agrárirányí¬
tás apparátusában. Az általuk készített előterjesztések, belső vitaanyagok egy
darabig az íróasztalfiókba kerültek, viszont az agrárválság elmélyülésével
1956 nyár végén, ősz elején egyre szélesebb körben kaptak nyilvánosságot
az országszerte megrendezett vitafórumokon." A Kádár-kormány az 1956.
novemberi kényszerhelyzetben - a sztrájkoló ipari munkássággal szembesül¬
ve - fogadókészséget mutatott e javaslatok iránt. Mindebben szerepet játszott
# A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. (1956. november
11.-1957. január 14.) Bp. 1993. 151.
> Valuch Tibor: Magyar hétköznapok. Fejezetek a mindennapi élet történetéből a második világhábo¬
rútól az ezredfordulóig. Bp. 2013. 286-307.
36 Ahogy az előző fejezetben utaltam rá, a desztalinizáció légkörében megjelent az országos párt- és
állami agrárirányításban egy olyan megközelítésmód, amelynek képviselői családi gyökereik, szak¬
mai tapasztalataik révén megértést mutattak az ágazat különböző aktorainak (egyéni gazdaságok,
téeszek, állami gazdaságok) valódi problémái iránt. Bővebben lásd: Varga Zs.: Az agrárlobbi i. m.
43-52.
7 A szerző interjúja Pál Józseffel, 2011. június 8. (A szerző tulajdonában); A szerző interjúja Dimény
Imrével, 2011. október 17. (A szerző tulajdonában)