Page 110 [110]
Paraszti követelések 1956-ban « 109
kosan és közvetlenül válassza. Az is általános követelés volt, hogy a korábbi
években diszkreditálódott politikai és községi vezetőket azonnal váltsák le
és vonják felelősségre. A jövőre vonatkozóan pedig a következő figyelemre
méltó állásfoglalás található a Hajdú-Bihar megyei parasztság követelései
között: , Annak érdekében, hogy a helyi, állami és gazdasági szervek vezetői
és dolgozói ne kerüljenek nap, mint nap összeütközésbe a dolgozó néppel,
a kormányzati szervek szüntessék meg a belső hivatali utasítások rendszerét.
Az életet szabályozó összes rendelkezések nyilvánosan, hivatalos lapokban
jelenjenek meg és csak ezek legyenek végrehajtva."
Országszerte általános igényként jelentkezett az is, hogy egyenjogúságot
és esélyegyenlőséget kell teremteni a mezőgazdasági termelés szereplői kö¬
zött. Ez a hozzáállás jól megragadható a mezőgazdasági vidékeken megfo¬
galmazott kiáltványok, felhívások szövegében, hiszen az egyéni gazdálkodók
követelései mellett mindig helyet kaptak a téesztagság igényei is. Visszatérő
elem volt a termelőszövetkezetek önállóságának követelése. Sőt több helyen
síkra szálltak olyan helyi szövetkezeti törvény mielőbbi megalkotásáért,
amely lehetővé teszi a termelői társulások legkülönbözőbb formáit, és bizto¬
sítja a társas giazdálkodások pénzügyi és termelési önállóságát.
Az eddig áttekintett dokumentumok alapján megállapítható, hogy 1956.
október 25-étől kezdve a vidéki településeken létrejövő új, forradalmi testü¬
letek bizonyos fáziseltolódással ugyan, de sorra vették a mezőgazdasággal és
a parasztsággal kapcsolatos legégetőbb kérdéseket. Október 28-a, amely fon¬
tos szakaszhatár lett az országos események menetében, jelentős fordulatot
hozott az agrárnépesség számára is. Napirendre került a magángazdálkodók
7 A megye dolgozó parasztságának követelése a megújuló kormánytól, 1956. október 27. In: Izsák L.¬
Szabó J.-Szabó R. (Szerk.): 1956 vidéki sajtója i. m. 405.
Érdekes azt is felvillantani, hogy azokon az alföldi területeken, ahol az agrárnépességen belül jelen¬
tősebb arányt képviselt a téesztagság, milyen követelések fogalmazódtak meg. Jó példa erre Karcag,
amely 1951-ben termelőszövetkezeti város lett. Az október 27-i felhívás 27 pontja közül jó néhány
foglalkozott a téeszekkel:
8. Támogatói vagyunk a szövetkezeti mozgalomnak, de követeljük, hogy a dolgozó parasztság a sa¬
ját belátása szerint választhassa meg a gazdálkodási formát. A párt és a kormány semmiféle kény¬
szert ne alkalmazzon!
9. A termelőszövetkezeteknek teljes önállóságot kell biztosítani; ez az alapja a jövedelmező gazdál¬
kodásnak. Ehhez feltétlenül szükséges, hogy a termelőszövetkezetek meglévő adósságait - melyek a
helytelen gazdaságpolitikából eredtek - akormány haladéktalanul engedje el. Biztosítani kell, hogy
a téesztagok havonta kapjanak jövedelmet.
10. Meg kell engedni a termelőszövetkezetből való kilépést bármikor. A kilépő dolgozóval szemben
semmiféle követelést nem lehet támasztani. A téeszből kilépőnek a bevitt földje helyett ugyanolyan
minőségű földet kell adni.
11. Biztosítsa a kormány, hogy a termelőszövetkezetek kedvezményes hitelek mellett erőgépeket vá¬
sárolhassanak. A gépállomási munka ne legyen kötelező a termelőszövetkezetekre." Lásd: In: Izsák
L.-Szabó J.-Szabó R. (Szerk.): 1956 plakátjai és röplapjai i. m. 515-516. Karcag társadalmi viszonyai¬
ról bővebben lásd: Örsi Julianna: Karcag társadalomszervezete a 18-20. században. Bp. 1990.