Oldal 103 [103]
OCR
102 s A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal hiába dolgozott, soha nem tudott eleget termelni, hogy a magas beszolgáltatásának eleget tudjon tenni. Így következett be, hogy a termelőszövetkezetek erőszakos megalakításával nagyon elkedvtelenítették a magyar parasztságot. [...] Mi, Somogy megyei gazdák kérjük, hogy azokat a tsz-eket, amelyeket erőszakosan szerveztek meg, inkább ma, mint holnap oszlassák fel, hogy egyénileg tudjon mindenki gazdálkodni. Mi sokkal többet tudtunk az államnak biztosítani, mint egyéni gazdák, mint munkakedv nélkül dolgozzunk a tsz-ben." A KSH megyei kirendeltségének munkatársa is az agresszív agrárpolitika következményeire hívta fel a figyelmet: , A rendeletek tömkelege is azt a látszatot keltette, mintha a parasztság tönkretétele lenne a cél s teljes megsemmisítve bekényszeríteni a tsz-be. A paraszt ma már csak a mának él, holnapra nem gondol. Nem tervezhetjük, hogy jövőre ennyi meg annyi sertést, szarvasmarhát akar tartani, hiszen évről évre változó a begyűjtési rendelet. [...] Azt tapasztaltam, hogy a parasztság ugyanazokkal az elkopott mezőgazdasági felszerelésekkel szánt, vet, kapál, mint korábban. A gazdasági épületeket, istállókat, pajtákat nem tatarozzák. Talajerő utánpótlás [...] ismeretlen. Rablógazdálkodás folyik ezeken a területeken." Akadt olyan hozzászóló is, aki személyes tapasztalatai alapján szólt a téeszszervezés anomáliáiról: , Meg kell mondani, hogy már az alakítás első napjaiban többek között én voltam, aki meg akarta gátolni szüleinek, ill. édesapámnak azt a szándékát, hogy a termelőszövetkezet további szervezésében részt vegyen. Ugyanis már alapításkor a belépő tagok névsorából józan paraszti ésszel arra a megállapításra jutottam, hogy ezekkel az emberekkel nem lehet egy egészséges és gazdaságosan működő szövetkezetet kialakítani. Elemezve a belépő gazdák életkörülményeit, nem volt nehéz megállapítani, hogy ezek az emberek és a szüleim a nyomasztó adó és begyűjtési terhek alól menekülve kedvtelenül választották ezt a látszólag kevesebb bizonytalanságot ígérő megoldást. [...] Meg kell mondanom őszintén, amit az egyetemen tanultam a termelőszövetkezet szervezésének önkéntességével kapcsolatban, kint az életben szöges ellentétben állott a Lenin elvtárs által is leírt elvekkel. Ezt alátámasztom a következők kel: Én, amikor meggondolásra intettem édesapámat a termelőszövetkezetek megalakítása ügyében, akkor a tanácstitkár azzal fenyegette meg szüleimet, hogy lesz gondja, hogy fiuk az egyetemen tovább [ne] végezhesse tanulmányait. Szégyellem magamat, hogy engedtem az előbb említett fenyegetés megvalósulásának szüleim gondolkodásmódjában. Én ezek után még csak annyit akarok mondani a szervezéssel kapcsolatban, hogy véleményem sze8 Uo. 397. 9 Uo. 398.
