Oldal 93 [93]
92 » A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
ahol baj volt, ott hálózatunk nem volt. Több ezres létszámú községekben egy
hálózati emberünk sincs."
Ahogy utaltunk rá az alföldi megyék közül Szabolcs-Szatmár megyében
volt a legnagyobb arányú a tsz-ek és tszcs-k felbomlása. Farkas Gyöngyi hat
községben vizsgálta a helyi társadalom és a hatalom konfliktusát. A belé¬
pési nyilatkozat visszaszerzésére törekvő tsz-tagsággal szemben több helyen
sor került a rendőri és államvédelmi szervek erőszakos fellépésére. Súlyos
bírósági ítéletek is születettek, annak érdekében, hogy visszafogják a kilépési
kedvet. A példastatuálás szándékát jelzi a nyíregyházi megyei bíróság 1953.
augusztus 10-én kelt, öt év börtönt kiszabó ítéletének alábbi részlete: „A bün¬
tetés kiszabásánál figyelembe vette a bíróság azt is, hogy a kormánynyilatko¬
zat utáni időben a vádlotthoz hasonló egyének izgatására több Szabolcs me¬
gyei községben volt tömegtüntetés és ezekre tekintettel szabott ki a bíróság
olyan büntetést, amely véleménye szerint alkalmas lesz arra, hogy a vádlottat
és a hozzá hasonló elemeket a további bűncselekményektől visszatartson."
A hatalom szándéka az volt, hogy időt nyerjen, legalább a zárszámadásig
együtt tartsa a tagságot. Az FM is igyekezett keményebb fellépésre ösztökélni
a megyei és járási mezőgazdasági osztályokat. A szeptember 1-jén megtartott
kollégiumi ülésen épp azt a két megyét - Szabolcs-Szatmárt és Borsod-Aba¬
új-Zemplént - vizsgálták meg, ahol a legnagyobb arányú volt a kilépési folya¬
mat. Nem meglepő, hogy a megyei vezetőket kemény bírálatban részesítet¬
ték, s ezt a kollégiumi határozatot kiküldték az összes megyei mezőgazdasági
osztály vezetőjének is."
Időközben sorra készültek azok a jogszabályok, amelyekkel növelni akar¬
ták a termelőszövetkezetek megtartó erejét." E szándék tükröződött a szep¬
tember 19-én megjelent minisztertanácsi határozatban, amely kimondottan
a termelőszövetkezetek megszilárdításával és a tagok anyagi jólétének növe¬
lése érdekében nyújtott további kedvezményekkel foglalkozott. Ezek szerint
mindazoknak a szövetkezeteknek, amelyek a következő gazdasági évben is
közösen gazdálkodnak, elengedték az összes 1953-ban esedékes adótartozá¬
sát, mintegy 200 millió forint értékben. A szövetkezetek közép- és hosszúle¬
járatú hiteleit pedig úgy módosították, hogy 1956. január 1-ig a visszafizetést
felfüggesztették, utána pedig a hosszúlejáratú hiteleket 17 év alatt, a közép¬
távú hiteleket 5 év alatt kellett törleszteni. Mindhárom típusú szövetkezetet
‘6 Gyarmati Gyorgy-S. Varga Katalin (Szerk.): A Beliigyminisztérium Kollégiumanak iilései, 1953¬
1956. I. Bp. 2001. 76.
7 Farkas Gyöngyi: Lazadö falvak. Kollektivizäläs elleni tüntetesek a videki Magyarorszägon, 1951¬
1961. Bp. 2016. 115-116.
MNL OL XIX-K-ı-c 35.d. Jegyzőkönyv az FM Kollegium 1953. szeptember 1-jei üléséről.
9 A háttérviták részleteiről lásd: Révész Sándor: Dobi István az elfeledett államfő. Egy nincstelen pa¬
rasztfiú útja a hatalomba. Bp. 2020. 268-276.