Page 64 [64]
Egy makacs nógrádi falu és a kollektivizálás, 1949-1953 e 63
A külső öv falvaiban kisebb a bányamunkások arányszáma és e falvak lakói
jórészt csak mint szezonmunkások mennek be a bányába."
Mihálygerge e felosztás szerint már a külső övezethez tartozott. A legkö¬
zelebbi bánya az öt-hat kilométerre fekvő Karancskesziben volt, de az etesi
aknák is könnyen elérhetők voltak kerékpárral. A faluból a századfordulón
közel negyvenen jártak el a környező bányákba dolgozni. Ez a szám az 1930¬
as évekre elérte a hatvan főt, ami az ipari munkásokkal együtt a keresők egy¬
negyedét tette ki.! A többség mezőgazdaságból élt, illetve próbált megélni.
Ez ugyanis nem volt könnyű, mert a megye erősen hegyes-dombos vidékein
a mezőgazdasági területként nyilvántartott földek átlagos kataszteri tiszta
jövedelme országosan a legalacsonyabb volt." Emiatt a nógrádi földeken még
egy 10 kh-as gazda se tudott mindig megélni a mezőgazdaságból. Az 5 kh
alatti parasztgazdák pedig szinte állandóan bérmunkavállalásra kényszerül¬
tek."
A törpe- és kisbirtokos családokban a férfiak gyakran munkát vállaltak a
megyében található szén- és bazaltbányákban, illetve Salgótarján ipari üze¬
meiben." Nógrád megye ipari keresőinek jelentős része tehát kis parcellával
rendelkező, kétlaki munkás volt. A kétlaki kifejezés ekkoriban a lakóhely és
a munkahely kettősségét, egymástól való elkülönülését jelentette. A Rákosi¬
korszakban - ahogyan erről később még lesz szó - ez a kifejezés erősen nega¬
tív jelentéstartalmat kapott."
Ezek a kétlaki családok többnyire úgy éltek, hogy abányamunkás hetente¬
kéthetente járt haza, a földet közben a többi családtag művelte." Szabadságát
a legnagyobb munkák, aratás, cséplés idejére tartogatta, hogy besegíthessen.
Voltak olyan családok is, ahol a családfő vagy az idősebb fiú csak a téli idő¬
szakban vállalt bányamunkát. Idénymunkaként használták ki azt a lehetősé¬
: Szabó Zoltán: Cifra nyomorúság. A Cserhát, Mátra, Bükk földje és népe. Bp. 1938. 136.
+ Szomszéd A.: Mihalygerge i. m. 57.
5 Mig az orszagos atlag 9,38 aranykorona volt kataszträlis holdankent, a nögrädi ätlag: 5,91 arany¬
korona/kh. Mezőgazdasági Statisztikai Adatgytijtemény, 1870-1970. Féldteriilet II. Megyei adatok.
Bp. 1971. 40., 438. |
Hasonló élethelyzetben voltak az Ózd környéki kis- és törpebirtokosok, akiknek munkavállalá¬
si stratégiáit Dömötör Ákos a 19. század végétől kezdve igyekezett rekonstruálni. Lásd: Dömötör
Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. Néprajzi változásvizsgálat. A Her¬
man Ottó Múzeum évkönyve 32. (1994) 373-392.
7 " A megye nyugati területeiről inkább Vácra vagy éppen Budapestre ingáztak a lakosok. Molnár Pál¬
Szomszéd Imre: Nógrád megye története. III. 1919-1944. Salgötarjän 1970. 156-157.
§ — Varga Zsuzsanna: Fél lábbal a földön, fél lábbal az iparban... A kétlakiakról szóló diskurzus főbb
fordulópontjai az államszocializmus időszakában. In: Bartha Eszter-Varga Zsuzsanna (Szerk.): Ha¬
tarokon tul. Tanulmanykotet Mark Pittaway (1971-2010) emlékére. Bp. 2012. 93-107.
° Bévebben lásd: Paládi-Kovács Attila: Az ipari munkásság. In: Sárkány Mihály-Szilágyi Miklós
(Szerk.): Magyar néprajz VIII. Társadalom. Bp. 2000. 239-308.