Seite 63 [63]
OCR
EGY MAKACS NÓGRÁDI FALU ÉS A KOLLEKTIVIZÁLÁS, 1949-1953 A hely A kuláküldözés és az erőszakos kollektivizálás folyamatainak makroszintű áttekintése után ebben a fejezetben perspektívát váltok, és egyetlen településre koncentrálva vizsgálom a kollektivizálás első szakaszát. Az esettanulmány helyszíne szülőfalum, Mihálygerge. Ez a kis falu Nógrád megye északi csücskében található." A trianoni békeszerződés következtében határ menti településsé vált, északon határos lett az akkori Csehszlovákiával." Salgótarjánból a Karancs-völgyében haladó litkei úton érhető el. A település az 1950-es években a Szécsényi járáshoz tartozott, ugyanakkor csak egy falu választotta el a Salgótarjáni járástól, amely a megye ipari centruma volt. A bányászat és kohászat dinamikus fejlődése révén a salgótarjáni szénmedence a 19. század utolsó harmada óta döntően befolyásolta a környező falvak lakóinak munkalehetőségeit. Szabó Zoltán 1938-ban a Cifra nyomorúság című művében így jellemezte a Salgótarjáni Kőöszénbánya Rt. , birodalmát": 5A belső kolonizált részt úgy foghatjuk fel, mint a bányászat központjainak összességét. A külső rész csak egy szélesebb területű öv, melyre a bányákban adódó munkaalkalom átalakító hatással van. A belső rész társadalmi struktúrája azt mutatja, hogy milyen társadalmat létesít a bánya. A külső rész struktúrája azt, hogy milyen hatással van a bányavállalat a vidék társadalmára. A belső öv kolóniája körülbelül egy tömzsi téglalap alakú területen helyezkedik el. E téglalap csúcsai: Etes, Mátranovák, Kisterenye és Zagyvaróna. A bányászat másodlagos hatása alatt élő falvak részint a terület belsejében, részint e kolonizált központi öv körül vannak és a belső öv egy-egy üzeme felé mint központ felé gravitálnak. A különbség a téglalapon belül és kívül fekvő falvak között annyi, hogy a belső rész falvaiban nagyobb a bányamunkásság arányszáma, és több az állandóan foglalkoztatott bányamunkás. 1910-ben még csak 560 lakosa volt, 1949-ben pedig már 858. A faluban ekkor két fő kivételével magyarok laktak, s vallásilag egyöntetűen római katolikusok voltak. Szomszéd András: Mihálygerge. Fejezetek egy palócfalu történetéből. Mihálygerge 2005. 9-11. A falu elvesztette tradicionális piacozó helyét, Losoncot, s a helyi lakosok közül néhánynak földjei, többeknek pedig rokonai maradtak az új határ túloldalán. Ebben az új helyzetben a csempészet olyan kiegészítő jövedelemforrás volt a környékbeliek számára, amelyre változó intenzitással ugyan, de hosszú ideig - még az 1950-es években is - támaszkodhattak. Erről az időszakról szól Farkas Gyöngyi állambiztonsági és bírósági források alapján írt érdekes cikke: Farkas Gyöngyi: Csempészet a magyar-csehszlovák határon az 1950-es évek elején. Metszetek ı. (2012) 2-3. sZ. 49-53.
