Seite 63 [63]
EGY MAKACS NÓGRÁDI FALU
ÉS A KOLLEKTIVIZÁLÁS, 1949-1953
A hely
A kuláküldözés és az erőszakos kollektivizálás folyamatainak makroszintű
áttekintése után ebben a fejezetben perspektívát váltok, és egyetlen település¬
re koncentrálva vizsgálom a kollektivizálás első szakaszát. Az esettanulmány
helyszíne szülőfalum, Mihálygerge. Ez a kis falu Nógrád megye északi csücs¬
kében található." A trianoni békeszerződés következtében határ menti tele¬
püléssé vált, északon határos lett az akkori Csehszlovákiával." Salgótarján¬
ból a Karancs-völgyében haladó litkei úton érhető el. A település az 1950-es
években a Szécsényi járáshoz tartozott, ugyanakkor csak egy falu választotta
el a Salgótarjáni járástól, amely a megye ipari centruma volt.
A bányászat és kohászat dinamikus fejlődése révén a salgótarjáni szénme¬
dence a 19. század utolsó harmada óta döntően befolyásolta a környező fal¬
vak lakóinak munkalehetőségeit. Szabó Zoltán 1938-ban a Cifra nyomorúság
című művében így jellemezte a Salgótarjáni Kőöszénbánya Rt. , birodalmát":
5A belső kolonizált részt úgy foghatjuk fel, mint a bányászat központjainak
összességét. A külső rész csak egy szélesebb területű öv, melyre a bányák¬
ban adódó munkaalkalom átalakító hatással van. A belső rész társadalmi
struktúrája azt mutatja, hogy milyen társadalmat létesít a bánya. A külső
rész struktúrája azt, hogy milyen hatással van a bányavállalat a vidék társa¬
dalmára. A belső öv kolóniája körülbelül egy tömzsi téglalap alakú területen
helyezkedik el. E téglalap csúcsai: Etes, Mátranovák, Kisterenye és Zagyva¬
róna. A bányászat másodlagos hatása alatt élő falvak részint a terület belse¬
jében, részint e kolonizált központi öv körül vannak és a belső öv egy-egy
üzeme felé mint központ felé gravitálnak. A különbség a téglalapon belül és
kívül fekvő falvak között annyi, hogy a belső rész falvaiban nagyobb a bánya¬
munkásság arányszáma, és több az állandóan foglalkoztatott bányamunkás.
1910-ben még csak 560 lakosa volt, 1949-ben pedig már 858. A faluban ekkor két fő kivételével ma¬
gyarok laktak, s vallásilag egyöntetűen római katolikusok voltak. Szomszéd András: Mihálygerge.
Fejezetek egy palócfalu történetéből. Mihálygerge 2005. 9-11.
A falu elvesztette tradicionális piacozó helyét, Losoncot, s a helyi lakosok közül néhánynak föld¬
jei, többeknek pedig rokonai maradtak az új határ túloldalán. Ebben az új helyzetben a csempé¬
szet olyan kiegészítő jövedelemforrás volt a környékbeliek számára, amelyre változó intenzitással
ugyan, de hosszú ideig - még az 1950-es években is - támaszkodhattak. Erről az időszakról szól Far¬
kas Gyöngyi állambiztonsági és bírósági források alapján írt érdekes cikke: Farkas Gyöngyi: Csem¬
pészet a magyar-csehszlovák határon az 1950-es évek elején. Metszetek ı. (2012) 2-3. sZ. 49-53.