Seite 58 [58]
OCR
A parasztság megpróbáltatásai a sztálini agrárpolitika éveiben e 57 Másként volt problémás a III. típusú téeszcsék helyzete. Ide általában a legszegényebbek léptek be. Megtaláljuk köztük a földosztásból kimaradt mezőgazdasági bérmunkásokat (uradalmi cselédeket, napszámosokat), de a régi és új törpebirtokosokat is. Többségük más megélhetési lehetőség híján, az állami támogatások reményében választotta a III. típust. Számukra nem a közösen végzett munka volt a gond, hanem az, hogy a szovjet kolhoz másolása jegyében évközben nem volt rendszeres jövedelmük." Ennek az volt a fő oka, hogy bár a téeszek nem tartoztak az állami tulajdon körébe - mégis tulajdonosként viselkedett velük az állam. Ezt biztosította az 1951-ben bevezetett, már említett maradékelvű jövedelemelosztás. Ennek értelmében a tagságnak csak azt lehetett részesedésként kiosztani, ami az állami kötelezettségek teljesítése és a termelőszövetkezeti termelési alapok feltöltése után megmaradt. A maradékelv tehát biztosította, hogy az állami érdekek érvényesülése minden mást megelőzzön, s így a tagság közös gazdaságból származó jövedelme bizonytalan összegű és alacsony színvonalúvá vált. A téeszcsaladok penzjövedelme 1952-ben mar 20%-kal volt kevesebb, mint 1949-ben.* Joggal gondoltak ugy sokan a tagok k6ziil, hogy biztosabb, kiszámíthatóbb volt a keresetük akkor, amikor még részes művelőként, napszámosként vagy cselédként dolgoztak. A maradékelv mellett a munkaegységrendszer is sok gondot okozott. Szabó István, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke így emlékezett vissza a bevezetésére. , A tagok - beleértve engem és a többi vezetőt is -— fizetést nem kaptak, sőt nem is pénzért, hanem munkaegységért dolgoztunk. Ebben is a szovjet kolhozokat másoltuk. Korábban ez teljesen ismeretlen volt Magyarországon. Úgyhogy a minisztérium által kiadott brosúra alapján próbáltuk eltalálni, hogy milyen munkáért mennyi munkaegységet lehet elszámolni. Tudományosan fogalmazva a munkaegység egy olyan viszonyszám volt, amelynek az értéke az év végén derült ki. Vagyis akkor, amikor betakarítottuk a termést. A termés határozta meg, hogy miből mennyit lehetett egy munkaegységre osztani. Átlagosan évi 300-320 munkaegységet teljesítettek a tagok. A kocsisok és az állatgondozók, akiknek egész évben volt munkájuk, akár 400-at is elérhettek, a növénytermesztésben dolgozó asszonyok azonban jo, ha 150-200-at. Olyan készletekekl, amelyek kitartottak volna a januári zárszámadásig, ritka kivételtől eltekintve nem rendelkeztek a tagjaink. Ezért augusztusban, az aratás és a cséplés befejezése után rendszeresen osztottunk előleget, és néha máskor is.""" 2 MNL OL XIX-K-1-c FM TÜK iratok 28. d. Jegyzőkönyv az FM Kollégium 1950. november 30-i üléséről. 3. A termelőszövetkezetek jövedelemelosztási rendszerének megváltoztatása. 5 "A szocialista mezőgazdasági üzemek i. m. 70-71. % Romsics Ignäc (Szerk.): Szabö Istvan eletütja Nädudvartöl Nädudvarig. Bp. 2012. 57.
