Oldal 58 [58]
A parasztság megpróbáltatásai a sztálini agrárpolitika éveiben e 57
Másként volt problémás a III. típusú téeszcsék helyzete. Ide általában
a legszegényebbek léptek be. Megtaláljuk köztük a földosztásból kimaradt
mezőgazdasági bérmunkásokat (uradalmi cselédeket, napszámosokat), de
a régi és új törpebirtokosokat is. Többségük más megélhetési lehetőség hí¬
ján, az állami támogatások reményében választotta a III. típust. Számukra
nem a közösen végzett munka volt a gond, hanem az, hogy a szovjet kol¬
hoz másolása jegyében évközben nem volt rendszeres jövedelmük." Ennek
az volt a fő oka, hogy bár a téeszek nem tartoztak az állami tulajdon kö¬
rébe - mégis tulajdonosként viselkedett velük az állam. Ezt biztosította az
1951-ben bevezetett, már említett maradékelvű jövedelemelosztás. Ennek
értelmében a tagságnak csak azt lehetett részesedésként kiosztani, ami az
állami kötelezettségek teljesítése és a termelőszövetkezeti termelési alapok
feltöltése után megmaradt. A maradékelv tehát biztosította, hogy az állami
érdekek érvényesülése minden mást megelőzzön, s így a tagság közös gaz¬
daságból származó jövedelme bizonytalan összegű és alacsony színvonalúvá
vált. A téeszcsaladok penzjövedelme 1952-ben mar 20%-kal volt kevesebb,
mint 1949-ben.* Joggal gondoltak ugy sokan a tagok k6ziil, hogy biztosabb,
kiszámíthatóbb volt a keresetük akkor, amikor még részes művelőként, nap¬
számosként vagy cselédként dolgoztak.
A maradékelv mellett a munkaegységrendszer is sok gondot okozott. Sza¬
bó István, a Nádudvari Vörös Csillag Tsz elnöke így emlékezett vissza a be¬
vezetésére. , A tagok - beleértve engem és a többi vezetőt is -— fizetést nem
kaptak, sőt nem is pénzért, hanem munkaegységért dolgoztunk. Ebben is
a szovjet kolhozokat másoltuk. Korábban ez teljesen ismeretlen volt Magyar¬
országon. Úgyhogy a minisztérium által kiadott brosúra alapján próbáltuk
eltalálni, hogy milyen munkáért mennyi munkaegységet lehet elszámolni.
Tudományosan fogalmazva a munkaegység egy olyan viszonyszám volt,
amelynek az értéke az év végén derült ki. Vagyis akkor, amikor betakarí¬
tottuk a termést. A termés határozta meg, hogy miből mennyit lehetett egy
munkaegységre osztani. Átlagosan évi 300-320 munkaegységet teljesítettek
a tagok. A kocsisok és az állatgondozók, akiknek egész évben volt munkájuk,
akár 400-at is elérhettek, a növénytermesztésben dolgozó asszonyok azonban
jo, ha 150-200-at. Olyan készletekekl, amelyek kitartottak volna a januári
zárszámadásig, ritka kivételtől eltekintve nem rendelkeztek a tagjaink. Ezért
augusztusban, az aratás és a cséplés befejezése után rendszeresen osztottunk
előleget, és néha máskor is."""
2 MNL OL XIX-K-1-c FM TÜK iratok 28. d. Jegyzőkönyv az FM Kollégium 1950. november 30-i ülé¬
séről. 3. A termelőszövetkezetek jövedelemelosztási rendszerének megváltoztatása.
5 "A szocialista mezőgazdasági üzemek i. m. 70-71.
% Romsics Ignäc (Szerk.): Szabö Istvan eletütja Nädudvartöl Nädudvarig. Bp. 2012. 57.