Oldal 55 [55]
OCR
54 e A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal előzte az 1953 nyarán bekövetkező agrárpolitikai irányváltást. Érdemes tehát hosszabban idézni a PB 1952. július 8-i határozatából: A Politika Bizottság eredeti határozatának megváltoztatását különösen az alábbi szempontok teszik indokolttá: a) A termelőszövetkezetek ugrásszerű fejlődése veszélyezteti a szövetkezeti gazdaságokba való belépés önkéntessége elvének betartását. A kényszerítés és erőltetés viszont időleges lazulást okozhat a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetségében, amelyet pedig különösen a nemzetközi helyzet miatt mindeneképp el kell kerülni. b) A termelőszövetkezeti mozgalom eredetileg tervezett ugrásszerű fejlesztése mellett nem biztosítható a mezőgazdasági termelés 5 éves tervben előírt mértékű növelése." Az új célkitűzés így szólt: , Arra kell törekedni, hogy a termelőszövetkezetek szántóterülete az ország összes szántóterületének 1952 őszén a 22, 1953 tavaszán a 25, őszén 28, 1954 tavaszán a 38, és őszén 4590-ára növekedjék. Az állami gazdaságok területi növekedését korlátozni kell." A megtámadott paraszti társadalom reakciói Ahogy a könyvem előszavában is hangsúlyoztam, a magyar paraszti társadalom igen heterogén volt már a 20. század első felében is, s ez a belső tagoltság nem szűnt meg az 1945-ös földosztás után sem. A történeti és néprajzi kutatások egyaránt megerősítik, hogy a családi gazdaság méretétől, termelési struktúrájától függően más és más volt a piachoz, a bérmunkavállaláshoz való viszonyulás." Mindez döntően befolyásolta, hogyan reagáltak a különböző paraszti rétegek arra, hogy a kommunista párt rá akarta kényszeríteni őket az egyéni gazdálkodás feladására. Válaszreakciók értelmezéses során támaszkodtam James C. Scott és Samuel L. Popkin munkáira." A külföldi klasszikusok mellett többféle hazai forrásból is merítettem inspirációt." 4 . MNL OL M-KS 276. f. 74. cs. 5. ő. e. Javaslat a Politika Bizottság számára a mezőgazdaság szocialista ütemének átszervezésére, 1952. július 8. 5 À gazdag szakirodalomból itt most csupán néhány átfogó jellegű munkát emelek ki: Gunst Péter: A magyar agrártársadalom 1919-1945 között. In: Uő (Szerk.): A magyar agrártársadalom a jobbágyság felszabadításától napjainkig. Bp., 1998. 231-268.; Kósa László: Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyarországon: 1880-1920. Bp., 1998.; Paládi-Kovács Attila: Népek, térségek, hagyományok. Bp. 2015.; Szilágyi Miklós (Szerk.): Magyar Néprajz. II. Gazdaság. Bp. 2001. 75 James C. Scott: Weapons of the Weak. Everyday Forms of Peasant Resistance. New Haven 1985.; Samuel L. Popkin: A racionális paraszt. Bp. 1986. 7 Kapitány Ágnes-Kapitány Gábor: Túlélési stratégiák: társadalmi adaptációs módok. Bp. 2007.; Klein Balázs-Klein Sándor: A szervezet lelke. Bp. 2006.; Klein Sándor: Munkapszichológia. (4. bőv. kiadás) Bp. 2003.; Kövér György: A társadalomtörténet , refigurációja", avagy eltűnt főszereplők
