Page 9 [9]
OCR
8 e A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal fojtása kellett ahhoz, hogy végül a hatalom elérje a célját. A statisztikai mutatók szerint 1961-re az MSZMP vezetése tényleg elérte a célját, ezt is hirdette minden fórumon. Ha viszont a hivatalos statisztika mögé tekintünk, a korabeli , szigorúan titkos" dokumentumok és az oral history révén, már jóval árnyaltabb a kép. Kutatómunkám során szisztematikusan bizonyítottam, hogy az az üzemszervezet, a téesz, amely 1961-re kiformálódott, nem volt azonos a párt kollektivizálási célkitűzésében szereplő szovjet kolhozzal. Feltártam azt is, hogy a hatvanas évek folyamán a különbségek tovább erősödtek, tehát a divergencia lett a meghatározó. Erről a folyamatról, s benne a parasztság szerepéről, eleinte mélyen hallgatott a pártvezetés. Amikor már volt mivel dicsekedni - például megszűnt a kenyérgabona-import, a mezőgazdasági export stabil devizaforrássá vált stb. -, a pártvezetés magának tulajdonította a kezdeményező szerepet. Akkoriban az állami mindenhatóság hirdetése része volt a rendszer önképének. Manapság újra divatja van ennek a tételnek - a történeti kutatásban. E megközelítés képviselői a szocialista korszak értelmezésével kapcsolatban azt hangsúlyozzák, hogy a pártállam lényegében mindig keresztülvitte az akaratát. Voltak és vannak másfajta társadalomértelmezésen alapuló kutatásokis.? Ezek arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalom különféle csoportjai még a sztálinizmus legkeményebb időszakában sem pusztán szenvedő alanyai voltak a totális állam elnyomásának. Az ellenállás sokféle, többnyire rejtett formája révén bizonyos mozgásteret kialakítottak, sőt idővel vissza is hatottak az uralom struktúráira, korlátozva, módosítva az eredeti erőszakos társadalomátalakító törekvéseket. A jelen kötet a kollektivizálás hosszan elhúzódó és többször megszakított magyarországi történetét ebből a megközelítésből elemzi. Az ellenállási, túlélési és alkalmazkodási mechanizmusok főbb típusainak és időbeli változásainak rekonstruálása során elengedhetetlen figyelemmel lenni arra, hogy a parasztság mint társadalmi tömb 1945 előtt sokféle rétegből tevődött össze. Ez a belső, igen heterogén struktúra kihatott arra, miként alakult egyes paraszti rétegek viszonyulása a kolhozosításhoz. 1945 előtt a fő választóvonalat az jelentette, hogy rendelkezett-e egy család annyi földdel, ami a megélhetését biztosította. A két világháború között a paraszti társadalom egyharmada tartozott ebbe a ,,maga-ura” paraszti csoportba, amelynek tagjai mindig büszkén emlegették, hogy nem kellett , más keze-lábaként" dolgozniuk." Kétharmadát olyan törpebirtokosok vagy teljeAz eltérő megközelítések markánsan kirajzolódtak az MTA II., Filozófiai és Történettudományok Osztálya által 2021. október 18-19-én megrendezett jelenkortörténeti konferencián is. Az elhangzott előadások és korreferátumok nyomtatásban is megjelennek majd 2022-ben. 3 A.,maga-ura paraszt? kifejezést az alábbi kötetből vettem át, mert úgy vélem, rendkívül érzékletesen fejezi ki a parasztgazda-identitás lényegét: Mátyus Aliz-Tausz Katalin: Maga-ura parasztok és uradalmi cselédek. Bp. 1984.
