Seite 9 [9]
8 e A magyar parasztság esete a szovjet kolhozzal
fojtása kellett ahhoz, hogy végül a hatalom elérje a célját. A statisztikai mu¬
tatók szerint 1961-re az MSZMP vezetése tényleg elérte a célját, ezt is hirdette
minden fórumon. Ha viszont a hivatalos statisztika mögé tekintünk, a kora¬
beli , szigorúan titkos" dokumentumok és az oral history révén, már jóval ár¬
nyaltabb a kép. Kutatómunkám során szisztematikusan bizonyítottam, hogy
az az üzemszervezet, a téesz, amely 1961-re kiformálódott, nem volt azonos
a párt kollektivizálási célkitűzésében szereplő szovjet kolhozzal. Feltártam
azt is, hogy a hatvanas évek folyamán a különbségek tovább erősödtek, tehát
a divergencia lett a meghatározó. Erről a folyamatról, s benne a parasztság
szerepéről, eleinte mélyen hallgatott a pártvezetés. Amikor már volt mivel
dicsekedni - például megszűnt a kenyérgabona-import, a mezőgazdasági ex¬
port stabil devizaforrássá vált stb. -, a pártvezetés magának tulajdonította a
kezdeményező szerepet. Akkoriban az állami mindenhatóság hirdetése része
volt a rendszer önképének. Manapság újra divatja van ennek a tételnek - a
történeti kutatásban. E megközelítés képviselői a szocialista korszak értelme¬
zésével kapcsolatban azt hangsúlyozzák, hogy a pártállam lényegében min¬
dig keresztülvitte az akaratát. Voltak és vannak másfajta társadalomértelme¬
zésen alapuló kutatásokis.? Ezek arra hívják fel a figyelmet, hogy a társadalom
különféle csoportjai még a sztálinizmus legkeményebb időszakában sem
pusztán szenvedő alanyai voltak a totális állam elnyomásának. Az ellenállás
sokféle, többnyire rejtett formája révén bizonyos mozgásteret kialakítottak,
sőt idővel vissza is hatottak az uralom struktúráira, korlátozva, módosítva az
eredeti erőszakos társadalomátalakító törekvéseket.
A jelen kötet a kollektivizálás hosszan elhúzódó és többször megszakí¬
tott magyarországi történetét ebből a megközelítésből elemzi. Az ellenállási,
túlélési és alkalmazkodási mechanizmusok főbb típusainak és időbeli válto¬
zásainak rekonstruálása során elengedhetetlen figyelemmel lenni arra, hogy
a parasztság mint társadalmi tömb 1945 előtt sokféle rétegből tevődött össze.
Ez a belső, igen heterogén struktúra kihatott arra, miként alakult egyes pa¬
raszti rétegek viszonyulása a kolhozosításhoz.
1945 előtt a fő választóvonalat az jelentette, hogy rendelkezett-e egy csa¬
lád annyi földdel, ami a megélhetését biztosította. A két világháború között
a paraszti társadalom egyharmada tartozott ebbe a ,,maga-ura” paraszti cso¬
portba, amelynek tagjai mindig büszkén emlegették, hogy nem kellett , más
keze-lábaként" dolgozniuk." Kétharmadát olyan törpebirtokosok vagy telje¬
Az eltérő megközelítések markánsan kirajzolódtak az MTA II., Filozófiai és Történettudományok
Osztálya által 2021. október 18-19-én megrendezett jelenkortörténeti konferencián is. Az elhangzott
előadások és korreferátumok nyomtatásban is megjelennek majd 2022-ben.
3 A.,maga-ura paraszt? kifejezést az alábbi kötetből vettem át, mert úgy vélem, rendkívül érzéklete¬
sen fejezi ki a parasztgazda-identitás lényegét: Mátyus Aliz-Tausz Katalin: Maga-ura parasztok és
uradalmi cselédek. Bp. 1984.