- Titre
- Living Through Extremes in Process Drama
- Auteur
- Bethlenfalvy Ádám
- Peer review
- Mariska Borbála
- Date
- 2020
- Place
- Budapest
- Résumé
- Bethlenfalvy Ádám könyve arra a folyamatra reagál, amely a drámapedagógiát egy pusztán formára épülő módszertanná egyszerűsíti. A helyzetek megélése, a kreativitás, az alkotás, a színházi elemek sokszor eltűnnek a gyakorlatból. Ennek, a problémának megoldására kezdett a szerző egy két területet összekapcsoló akciókutatásba. Az egyik terület a Dorothy Heathcote korai munkásságával fémjelzett Living Through Drama, a másik Edward Bond kortárs brit drámaíró munkássága, színházelmélete és darabjai. Bethlenfalvy azt kutatta, hogy miként lehet Drama Eventet, azaz az önmagunkkal, és a társadalommal kapcsolatos kérdések felvetésére alkalmas színházi pillanatot létrehozni a living through improvizációkra épülő drámaórákban.
A problémát felvető bevezető után az első fejezet a Living Through Drama (LTD) területét mutatja be. Ennek részeként a területről született elméletek is bemutatásra kerülnek. A fő hangsúly az LTD négy úttörőjének (Dorothy Heathcote, Gavin Bolton, Cecily O’Neill és David Davis) konkrét drámaóráinak értelmező bemutatásán van.
A második fejezet a Drama Event fogalmán keresztül mutatja be Edward Bond komplex drámaelméletét, valamint összekapcsolja ezt pszichológiai, pedagógiai és filozófiai elméletekkel. Bond színháza arra keresi a választ, hogy miként lehet a brechti elidegenítés nélkül, a történetben maradva olyan pillanatokat teremteni, amelyeken nem tudnak úrrá lenni a bevett társadalmi narratívák, hanem a nézőknek maguknak kell kitölteniük a színpadon teremtett jelentésbeli űrt.
A harmadik fejezet a két terület módszertanából mutat be olyan alkalmazható elemeket, amelyek segítik a drámatanár munkáját. Mindez David Davis egyik drámaórájának bemutatásából és kritikai elemzéséből indul ki.
A negyedik fejezet a kutatás elméleti és módszertani elemeit mutatja be. A két ciklusban megvalósuló akciókutatás tíz különböző csoporttal megvalósuló tizenkilenc drámaóra során gyűjtött adatokra épül. A kutató öt különböző, elsősorban kvalitatív adatgyűjtési technikát alkalmazott, majd az elemzésben a kritikus incidensekre fókuszálva értelmezte az összegyűlt adatmennyiséget.
Az ötödik fejezetben a szerző ismerteti az akciókutatás során megvalósított drámaórákat, és elemzi a rögzített adatokat. Az akciókutatás két ciklusban valósult meg. Az első fázisban alsótagozatos diákokkal, a másodikban középiskolások részvételével valósultak meg a drámaórák. Az első ciklus számos fontos drámapedagógiai alapkérdéssel kapcsolatos új szempontot kínál. Olvashatunk például arról, hogy miként van kölcsönhatásban a fikció és a valóság viszonyáról a megértésben, vagy arról, hogy mitől válik egy fiktív történet extrémmé, és ez miként hat a résztvevőkre. Emellett a tárgyak és a tér használatával kapcsolatos új meglátások is megfogalmazódnak. Az első ciklus fő tanulsága, hogy a résztvevők nem tudnak Drama Eventet létrehozni anélkül, hogy rendelkezésükre állnának olyan dramaturgiai és a színház céljaival kapcsolatos ismeretek, amelyek segítik, hogy alkotókká váljanak. fogalmazódnak. Az első ciklus fő tanulsága, hogy a résztvevők nem tudnak Drama Eventet létrehozni anélkül, hogy rendelkezésükre állnának olyan dramaturgiai és a színház céljaival kapcsolatos ismeretek, amelyek segítik, hogy alkotókká váljanak.
Így a második ciklusban résztvevő középiskolásoknak már a drámaóra részeként kínált a kutató olyan dramaturgiai struktúrákat, amelyeket beépíthettek a maguk által tervezett improvizációkba. Míg a könyv nem kínál receptszerűén megvalósítható drámaórákat, a különböző drámaórabeli helyzetek részletes bemutatása és elemzése rengeteg gyakorlati ismeretet is közvetít.
A hatodik fejezet összegzi a kutatás eredményeit, melyeket a mai nemzetközi drámapedagógiai kontextusban értelmez. Kijelöl további lehetséges kutatási irányokat, illetve megfogalmazza, hogy milyen változásokat eredményezett a kutatás a szerző saját szakmai gyakorlatában.
- Summary (EN)
- Living through extremes is an exploration of integrating Edward Bond’s theatre theory and practice into the ‘living through’ approach to process drama. Adam Bethlenfalvy examines the basic components of the ‘living through’ approach to drama through the analysis of the practice of Dorothy Heathcote, Gavin Bolton, Cecily O’Neill and David Davis. A close examination of drama lessons leads to recognising different structures that lead to some shared elements in the work of these pioneers of drama education. The book also investigates different critiques of this approach and comes to identify those key elements that can help practitioners and teachers create this kind of process drama. This is followed by an in-depth analysis of the theory and practice of Edward Bond, the contemporary British playwright, whose aim is to create moments that rupture dominant public discourses and allow the audience to make their own meaning in the gaps within the narrative on stage.
The author explores through a series of drama lessons how participants can be supported in making drama of depth on their own with moments that dislocate dominant social explanations from within the narrative, urging those watching or participating to make their own meaning of events in the drama. Though the book does not offer a recipe as a solution it offers some exciting new recognitions coming from re-kindling the connection between theatre and drama education.
- Éditeurs
- L'Harmattan
- Co-publisher
- Károli Gáspár Református Egyetem
- Type of publication
- monográfia
- Field of science
- Általános oktatás / Education, general (including training, pedagogy, didactics) (12831)
- Mots clés
- process drama | education | drama in education
- Format
- Text
- ISBN
- 978-2-343-20662-2
- Series
- Collection Károli
- Langue
- angol
- Edition
- Első kiadás
- Droits
- CC BY-NC-ND 4.0
