OCR
NARANCSIK GABRIELLA Freud szelleme Jung Vörös könyvében! , Semmire nem születünk, de ha sikerül elég soká életben maradnunk, végül nem kerülhetjük el, hogy valamivé váljuk." (Kertész Imre: K. dosszié) Kevés olyan szenvedélyesen vitatott téma létezik a pszichológia történetében, mint Freud és Jung kapcsolata. Ennek legalábbis egyik magyarázata, hogy nem pusztán két géniusz viharos viszonyáról van szó, hanem a nevükkel fémjelzett pszichológiai iskolák identitását közvetlenül érintő történetről is. Mint ismeretes, a , Freud-Jung-dráma" túlélte az érintetteket, és végső soron a két irányzat évszázados szkíziséhez vezetett. Ennek okát — legalabbis az elfogulatlanabb kommentatorok — Freud és Jung feldolgozatlan szakításában, illetve a pszichoanalitikus iskolán belüli , testvérféltékenység" megoldatlanságában látják. Jung közelmúltban publikált legendás Vörös könyve ( Jung 2009), mely a Freudtól való elválás idején elkezdett , önanalitikus kísérletének" egyik dokumentuma, új megvilágításba helyezheti a Freud-Jung kapcsolatról kialakult nézeteket. Shamdasani, a Vörös könyv kiadásának előkészítője, meglehet, némi elfogultsággal, úgy jellemezte, mint a pszichológiatörténet egyik legnagyobb hatású, eddig kiadatlan és ismeretlen munkáját. Az idős Jung életrajzában erről az időszakról a következőt írja: , Ma elmondhatom: soha nem távolodtam el kezdeti élményeimtől. Minden munkám, minden, ami szellemi alkotásom, a kezdeti imaginációkból és álmokból származik. Amit később életem során tettem, az már bennük foglaltatik, még ha csak emóciók és képek formájában is. A tudomány kínálta az eszközt és az ! A tanulmány eredeti változata megjelent az Inágó Budapest 2015/1-es számában.